Gyakorlás kategória bejegyzései

Zenélni a legjobb dolog, azonban ebben a rohanó világban kevés időnk van a gyakorlásra. Célom ezekkel az ötletekkel, tippekkel és módszerekkel, hogy hasznos tanácsokkal szolgáljak azoknak akik zenét tanulnak és úgy érzik a gyakorlásukon van mit fejleszteni. Rengeteg múlik azon hogy használjuk ki azt az időt amit gyakorlásra szánunk, az internet és a könyvek teli vannak erre vonatkozó okosságokkal, íme amik nekem beváltak.

Blowin’ In The Wind

Ez van most. Miért? Elmondom, és fény derül arra is hogy január óta miért nem foglalkoztam az írással.

Januárban, az új évi fogadalmas bejegyzésben elejtettem már, hogy jelentkeztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem muzikológia azaz zenetudomány szakára. Életem legkeményebb 6 hónapja volt ez, de megérte a szenvedést.  Napi 6-12 órákat tanultam, készültem, gyakoroltam, zenét hallgattam a hét minden napján, és emellett persze az élet egyéb dolgait is el kellett végeznem. Persze ez nem ment csak úgy csettintésre, egész életemben realista voltam, mindig van egy könnyebb, simább út amit lehet választani, és könnyű volt arra fogni, hogy “ah úgysem menne”.

A zenetörténet megtanított szép lassan arra, hogy a “nagyok” nem így csinálták, ez egy átlagember útja, akarok én átlag ember lenni? Nem. Úgyhogy nekiálltam egy olyan jövőt felépíteni ami nehéz, néha homályos utakból áll. Nem tudom A választ, nem tudom mi lesz a végső cél (ha egyáltalán lesz), azt tudom, hogy ez érdekel és ezt szeretem, megyek előre. Egyszerre csak egy lépés, de megállás vagy visszafordulás nincs. Do or die.

Szóval lezajlottak felvételik és hihetetlen jól sikerült ahhoz képest, hogy például az ének, dallam diktálás, rengeteg modern zeneszerző és hozzájuk tartozó fogalom mind-mind új dolgok voltak számomra. Az eredmény? Az nem fontos, csak egy melléktermék az úton, egy kis útjelző tábla ami mellett el haladok.  Ötödik lettem, és 4 helyet indítanak, de van egy kis esély, hogy mégis sikerülhet most. Nem tudhatom a választ.

Imádom Dylan-t, mindig találok a dalszövegei közt olyat ami tökéletesen meghatározza a gondolataimat és érzéseimet. Nem tudom mennyi utat kell még lejárnom, nem tudom meddig kell még felnézem hogy lássam az eget, de megyek, a válasz ott zúg a szélben, megfoghatatlan, mégis előttem van.

Oh és a blog? Sok oldalnyi új ötlet van, megyek előre.

Zenehallgatás

Néha a legtöbbet abból lehet tanulni ha meghallgatod mások játékát, és ez egyáltalán nem csak a komolyzenére igaz.

Eszméletlen korban élünk, az idő felgyorsult, a távolságok rövidülnek és az információ szabadon elérhető.  Először is ott a YouTube, telis-tele zenével, minden stílusban. Rengeteg amatőr (a szó jó értelmében!) tölt fel videókat, ezt sem szabad ám lebecsülni, mert azon kívül hogy motivál néha meglepően magas szintű zenét találhatsz. Aztán ott vannak az olyan online zenehallgatási lehetőségek mint a Spotify vagy Deezer, ahol biztosan megtalálod a kedvenc előadód albumait egy regisztrálás után ingyen.

A legnagyobb kincsek azonban sokszor rejtve vannak, hogy találhatod meg a legérdekesebb, legjobb felvételeket? Fórumok és podcast-ek. Komolyzene & zongora témában PianoWorld és Piano Street fórumok, illetve David Dubal rádióműsora The Piano Matters. Bartók Rádió-t is érdemes hallgatni, például az Egy zenemű – több előadás című műsör nagyon érdekes ebből a szempontból.

És természetesen járj koncertekre, több lehetőség van mint valaha, élőben a legnagyobb élmény mindig egy előadás.

Why so serious?

Sohasem szabad elfelejteni, hogy zenét azért tanul az ember hogy örömöt szerezzen magának és másoknak.

De mi van akkor, ha kevés az idő, készülni kell zene órákra? Könnyen kialakulhat az a helyzet, hogy hetekig nem zenélsz csak úgy, élvezetből.  Pedig ezért csináljuk, szóval néha tedd félre inkább a tanulnivalót, és zenélj csak úgy, kedvedre valót.

És a legjobb ezekben az önfeledt percekben (vagy órákban), hogy ilyenkor fogod észrevenni mennyit tanultál és fejlődtél az elmúlt hetekben. Kevés ennél nagyobb motiváló erő van.

Etűdök

Többé kevésbé mindenkinek kell valamilyen etűdöket, gyakorlatokat ismételni napestig. Unalmas de használ, Liszt a legjobb reklám a Czerny etűdökre – és ő is utálta gyermekkorában!

Vannak művészek akik az ellenkezőjét gondolják, inkább gyakorolj könnyebb Mozart szonátákat, Bach prelűdöket és invenciókat – mondják. Az biztos, hogy sokkal nagyobb élmény ezeket a zeneileg tökéletes kis kompozíciókat tanulni, és  az eredményt is nagyobbnak érezzük, még ha nem is biztos hogy az. Az etűdök csak évek múltán hozhatnak eredményeket, ennyit meg nem láthatunk előre, akárhogy is próbáljuk elfogadni ezt a tényt logikusan, ellenkezés lesz a vége.

De a tanárod nagy valószínűséggel fel fog adni etűdöket, hogy lehet élvezetessé tenni? Nekem három módszer működött, plusz egy ami magától megy: a szokássá alakítottam. Erről írtam régebben, nekem a napi rutin része lett immár, hogy az etűdös könyvből végig játsszam 15-20 perc alatt az elmúlt években tanult kisebb-nagyobb, könnyebb-nehezebb gyakorlatokat, ezen nem is gondolkodok már, a bemelegítés része lett.

Az első módszer a hangzás. Ezek az etűdök mind teljesen ugyanúgy hangzanak. Miért? Mert a legtöbb C, G vagy F-dúr-ban van, és legritkább esetben modulálnak másik hangnembe. És ez még tetézve van a klasszikus korszak gyakorlatával: főleg I, IV és V fokokat használnak, ha kicsit tanultál szolfézst tudni fogod hogy ezek a tonika, szub-domináns és dominánsok. Például egy C-dúrban lévő etűdben az elején főleg valami C-re épülő skála vagy futam van (basszusban biztos valami C alapú akkord van), aztán jön mondjuk a G ami az 5. hang a C-dúrban, tehát a V. fok azaz a domináns, és így tovább.  Hogy lehet ezen változtatni? Lehet az egész etűdöt transzponálni, bár ez elég nehéz lesz az elején, de ha érdekel a szolfézs akkor érdekes lehet. Illetve nemes egyszerűséggel lehet úgy játszani, mint egy romantikus művet, sok pedállal, rubatoval. El lehet így szórakozni vele, csak aztán a tanárodnak nehogy így add elő :).

Másik módszer a változatok, vagy nevezhetjük variációknak. Ki ne szeretné Mozart “hull a pelyhes” variációit? Csináld meg ugyanezt az etűdökkel, némelyiknél nagyon könnyű dolgod lesz. A Könnyű technikai gyakorlatok című kiadás (Fantóné, Hajdu, Hernádiné, Komjáthyné szerkesztésben) több ilyen példát is ad. Az EMB-től meg lehet venni, a képek között látszik több ilyen variáció is.

Végül a szolfézs, zeneelmélet. Az első módszerben taglalt témákat ezeken az etűdökön a legkönnyebb megérteni, miért is annyira fontos a zenében a Tonika-Szubdomináns-Domináns hármas, hogy működik ez az I-IV-V. Persze tudom, hogyha csak úgy hobbiból zenélgetsz akkor azt gondolod “minek tudni ezeket nekem?”, de hidd el nekem, egy idő után szükség lesz rá, és rá eszmélsz hogy előbb kellett volna a hangszered mellett a szolfézst is gyakorolni.

Gyakorlás időzítővel

Arról már volt szó, hogy időt kell tervezni, és azt jó naplózni mert motivál, és nem is olyan rég rátaláltam egy jó módszerre, hogy hogyan is lehet nagyon jól betartani azokat a tervezett perceket.

Először is, ha még nem írtam volna, az első lépés, hogy a külvilágot lekapcsold. A gyakorlásod fontosabb most, tehát mobil kikapcsolva vagy elrakva, számítógép kinyomva, nem kell Facebook, Twitter, chat, minden zavaró tényező amin járhat az agy, Bödőcs szavaival élve ezek csak energia vámpírok, elszívják a hasznos erőt, hiába ülsz kínkeservesen a hangszerednél 1 órát, ha máson jár az agyad.

Egyik módszer simán egy óra, de ezzel az a baj, hogyha tudom, hogy dolgom van a gyakorlás után, vagy alapból kevés idő van aznap a gyakorlásra akkor sokszor ránézek, és vagy az idegesít hogy még nincs annyi idő, vagy pont fordítva. Másik ennek az ellentéte, amikor nincs óra, csak úgy érzésből, de ennek a módszernek is pont ugyan az a hibája, tehát egy olyan megoldás kell ami leveszi az agyról az idő figyelésének a terhét.

Ez pedig a timer, azaz időzítő. Jó esetben egy olyan eszközzel csináld ami nem a mobilod :), vagy ha mégis akkor legyen lehalkítva a hívás/üzenet rész, állíts be egy nem is túl rövid, de nem is hosszú időtartamot, indítsd el visszaszámlálást, és más dolgod nincs is, csak a gyakorlás, aztán majd ha lejárt jelez, és fel lehet állni, de addig csak zene van, semmi más. Nekem a 15 perces időtartamok rendkívül jól működnek, zongora gyakorlásra, zene elméletre, szolfézsre, mindenre. Kis szünetekkel simán lemegy háromszor-négyszer, majd később ismét.

Ez a 15 perc kevésnek tűnhet, de úgy már nem ha pontosan megszabod, hogy mi is legyen abba a 15 percben, például 4 ütemnyi rész, ami gyors + nehéz és ezért megakadsz, lassan ismételd, majd a következő 15 percben a soron következő nehéz rész jöhet, és így tovább. Másnap ott is lesz az eredmény! Menj gyakorolni.