Gyakorlás kategória bejegyzései

Zenélni a legjobb dolog, azonban ebben a rohanó világban kevés időnk van a gyakorlásra. Célom ezekkel az ötletekkel, tippekkel és módszerekkel, hogy hasznos tanácsokkal szolgáljak azoknak akik zenét tanulnak és úgy érzik a gyakorlásukon van mit fejleszteni. Rengeteg múlik azon hogy használjuk ki azt az időt amit gyakorlásra szánunk, az internet és a könyvek teli vannak erre vonatkozó okosságokkal, íme amik nekem beváltak.

Hallgasd és élvezd

Garrick Ohlsson mesterkurzusát nézve jutott eszembe, hogy van egy nagyon jó módja annak, hogy rávegyük magunkat a lassú gyakorlásra.

Tulajdonképpen ez ismétlés, mert a Lasssaaaan!… bejegyzésben már írtam erről érintőlegesen, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy milyen fontos a végső hangminőség. Akármilyen hangszeren játszol, akármilyen stílusban, a végeredménynek zenének kell lenni, és ehhez a hangnak, amit a hallgatóid hallanak szépnek, jónak és érdekesnek kell lennie.

Ohlsson felvételein pont ezt lehet hallani, különösen figyel a szép és érdekes hangzásra, és ezt a mesterkurzusain többször el is mondja. Erre egyébként különösen a 19. és 20. századi zene alkalmas, Chopin volt az egyik nagy mestere ennek, olyan effekteket hozott ki az újszerű harmóniáival és pedál használatával amiket előtte még senki. Nagyon érdekes lassan és pontosan (minden hangot letartva ahogy Frédéric megírta!) végigjátszva a darabot felfedezni ezeket a finom kis ajándékokat amiket a zseni adott a világnak. Akármilyen zenét játszol, ezekre rá kell mutatni, ha csak elsiklasz felette, átléped gyorsan, vagy egyszerűen nem tartod le helyesen a leírt hangokat és valami más jön ki végül, akkor az előadás kevesebb lesz.

Tehát, lassan, hallgass végig minden hangot, harmóniát, kapcsolatot, és mindegy mit játszol, garantálom hogy csodákat fogsz találni! És ha Te élvezni fogod ezeket, akkor a hallgatóid is.

Napló vezetés a gyakorlásról

Ami naplózva van – azt lehet tervezni. Ami tervezve van – az fog fejlődik.

Néhány hónapja pontosan írom hogy mennyit, és mit gyakorlok, és arra jöttem rá, hogy rendkívül sokat számít. Először is segít pontosabban megtervezni egy zene gyakorlását – bár sose tudjuk majd egészen pontosan meghatározni, hogy mikor lesz “kész”, erről az újévi fogadalmas bejegyzésben írtam már.  De ami fontosabb: motivál több és jobb gyakorlásra!

Jobban be tudod osztani az időd ha minden tervezve van, mennyire fontos a zenetanulás? Megnézel este egy filmet inkább, vagy 1 órával tovább gyakorolsz? Nálam arra mutatott rá az időbeosztások tervezése, hogy a kevésbé fontos elfoglaltságaim túl sok időt vesznek el egy napomból,  zenét pedig hiába tartom fontosnak, túl kevés időt töltök vele. Csak 24 óránk van egy nap, Neked is, Nekem is, Bach-nak is annyi volt.

Néhány hónapja épp, hogy heti 10 órát foglalkoztam a zenével, ma már több mint a dupláját. Ebbe benne van minden (zongora gyakorlás, zene elmélet, stb.), és nagyon motivál amikor néha visszanézem, főleg ha rossz kedvem van, és úgy érzem nem haladok. Csak rá kell nézni a naplóra, és máris eszembe jut hogy néhány hete sehol sem tartottam, kevesebbet időt szántam rá – tehát van haladás!

Hogyan? Legegyszerűbb valamilyen táblázatkezelő programmal (MS Excel, Open Office, Google Docs), első oszlopba a dátumot írom, következőbe röviden hogy mit csináltam aznap, harmadikba pedig az időtartamot. Ezt aztán a program összeadhatja hetente, vagy havonta. Megéri naponta 1 percet rá szánni.

 

Készíts felvételt!

Felvétel készítés a zenélésünkről rengeteget segíthet, a belső hallás valamiért mindig eltorzítja a zenénket, és ami egy külső fül számára egyértelmű hiba a játékunkban, azt lehet mi nem is érzékeljük.

Érdekes dolog a hallás és az ami az agyunkban realizálódik a zenéből. Valamiért amikor én játszom a zongorán némiképp “torzul” a feldolgozott zene az agyamban, nem úgy hallom mint egy külső személy. Valószínű ez azért van mert az agyamnak nem csak a zenére kell figyelni, hanem az izmokra is, illetve azért mert van egy elképzelt ideális hangzás, ami sohasem egyezik pontosan azzal amit hallok, és a kettő találkozásának egy harmadik az eredménye – az én agyamban. Fórumokat, sőt nagy művészek életrajzát elolvassa, interjúit meghallgatva arra figyeltem fel, hogy ez általános jelenség. Míg digitális zongorám volt csináltam felvételeket, de ott ritkán jött ez ki, fel sem figyeltem rá. Azonban mikor először hallottam akusztikus felvételt a játékomról elég meglepő volt, elképesztő, hogy mennyit lehet tanulni belőle.

Ma már mindenki zsebében ott van egy jó minőségű okos telefon, nem is kell több, csak a felvevő app-ban rányomni a gombra és játszani. Ha komolyabban gondolod a dolgot, például másokkal is meg akarod osztani akkor már belépőszintű mikrofonok 50 ezertől indulnak, nekem egy Zoom H2N van, és ennyi pénzért elképesztő felvételeket csinál, csak kicsit játszani kell az elhelyezéssel és beállításokkal.

Szóval, felvetted, hogyan tovább? Hallgasd meg figyelmesen, többször, majd hallgass ugyanarról a zenéről legalább 2 felvételt YouTube-ról vagy Spotify-ról. Bamm. Hatalmas meglepetés lesz, hogy mennyire más. Ami jó! Viszont a hibákat ki kell javítani, és ez a módszer könnyen, gyorsan, rengeteget tud segíteni.

Legtöbb torzulás nálam a tempóban és a ritmusokban szokott lenni, persze a komolyzene mindig is az egyéni előadásmódról szólt, de megvannak a határok amiket ha túllép az ember akkor már más lesz a zene. Segíthet ilyenkor a metronóm, illetve a kotta tüzetes elemzése, főleg ha 19. vagy még inkább 20. századi zenéről van szó, néha nagyon becsapós tud lenni egy ritmusképlet.

Második helyen mindig az úgynevezett frazeálási hibák jönnek elő, mi tartozik egybe és mi nem, azok a bizonyos ívek, amitől zene lesz a zene, ez különbözteti meg a kezdőt a profitól. Egy Bach invenciónál még nincs nehéz dolgom, rövidek az ívek, viszont pl. egy Chopin keringőnél nagyon nehéz összehozni a hosszú formákat. Ez nem is fog menni egy hamar, de ne csüggedj, nem vagy se Richter, se Menuhin, se Hendrix. Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni – és javulni fog, ez is.

Itt most felmerülhet a kérdés: hisz ezért járok tanárhoz, nem? De.  Egy külső értő fül egyből meghallja ezeket a hibákat. Azonban van egy harmadik dolog, a legfontosabb amiért érdemes felvenni ahogy zenélünk: az előadásmód. Nyilván van egy elképzelésed, hogy is akarod majd előadni a darabot, és úgy is gyakorlod be. Azonban, ahogy a bevezetőben írtam, ez valamiért mindig torzul, és ezeket a kis torzulásokat lehet nagyon jól kijavítani azzal, ha meghallgatod magad, és korrigálsz. Ebben pedig a tanárod nem segíthet, csak a te füled!

Lasssaaaaan!

Tulajdonképpen ezzel kellett volna kezdenem, a jó gyakorlás alapja: lassan!

Persze ezt nem könnyű megvalósítani, mai napig küszködöm vele, inkább gyorsan, nincs kedvem most hozzá… ismerős? Csakhogy ha alapból gyorsan próbálod játszani a zenét akkor nagyon lassú a fejlődés, ugyanis az agy nem tud tanulni ilyen sebességgel. Lassan azért utál mindenki gyakorolni mert “unalmas”.  Pedig valójában csak nem figyelünk oda, elkezdjük a lassú, “lélekölő” ismétlését egy rövid, nehéz résznek majd elkalandozik a gondolat, munkahelyi gondok, mi van a barátommal, és a többi, ismered Te is ezt.  Ennek semmi értelme. Van azonban egy koncepció amit nehéz megvalósítani, tényleg csak akkor működik, ha ki tudod zárni a világ zaját az elmédből a gyakorlás idejére.  Úgyhogy mobiltelefont kapcsold ki, Facebook most nem érdekes. Gyakorolsz, és ez sokkal fontosabb.

Tehát, kezd el játszani amit épp tanulsz, ha megakadsz valahol tegyél egy jelet a kottába, játszd tovább ameddig tudod, és minden magakadáshoz tegyél jelet.  Ezután szisztematikusan menj végig a bejelölt részeken, de nagyon fontos, hogy ne pont ott kezd ahol megakadtál, hanem 1-2 ütemmel előtte, és 1-2 ütemmel utána fejezd be a rész lassú gyakorlását, ezekkel lépésekkel:

  1. Nagyon lassan játszd le (ütemmel előtte kezd!), min akadtál meg? melyik kézzel? Vizsgáld meg a problémát, többszöri eljátszással lassan lokalizálni tudod pontosan a kakukktojást.
  2. Megvan a hibás rész,  ez valószínűleg 1-3 hangjegy, vagy ha gyors menet, akkor annak a mozdulat “sorozata”. Mi lehet a probléma? A legtöbb esetben az ujjrenddel van valami bibi, légy kreatív és keress megoldást, más ujjrendekkel próbáld meg eljátszani, akár már jóval a megakadó rész előtt változtasd meg az egészet, hogy a kezed máshogy érjen oda, így megsokszorozódnak a lehetőségek.
  3. Egy kézzel lassan több megoldást próbálj végig, és válaszd ki a legtermészetesebbet, legkényelmesebbet, azt ami a legjobbnak tűnik, néhány próba után próbáld kicsit gyorsabban, megy így is? Ha megvan akkor írd le a kottára az új ujjrendet. Az agyad ezzel is tanul, régit áthúztad, leírtad az újat.
  4. Figyeld a hangokat. Zenét próbálsz végeredményként kihozni, tehát ez a legfontosabb, sok esetben nem jó egy ujjrend, mert a hangzás, a hangsúlyozás vagy a frazeálás rossz lesz. Lépj vissza, keress másikat ha nem szép.
  5. Ezután jön a neheze, lassan, sokszor végig kell gyakorolni, ha már külön kézzel jó akkor jöhet két kézzel. Figyelj mindenre: az ujjaidra, a kézfejedre, az egész kezedre, a hangokra, a zenére, a légzésedre. Ilyenkor fog tanulni az agyad, mert mindenre figyelsz, nem csak motorikus izommozgásokat jegyzi meg, hanem magát a zenét is.

Nem mindig az ujjrend a hibás, lehet hogy ritmikai probléma lép fel, ilyenkor a metronóm segít lassú beállítással, de ez egy másik bejegyzés témája lesz. Minden megakadó részre szánj időt. Ha belemélyedsz akkor amúgy is az időérzékelésed el fog torzulni, és percekből órák lesznek – ez a jele annak, hogy jól csinálod. Na meg másnap érezni fogod az eredményt.

Egy tökéletes világban minden nap így lehetne gyakorolni, és végül mindenkiből kiváló muzsikus válna rövid idő alatt, valóság persze más. Én örülök ha 2-3 naponta összejön egy ilyen 60-120 perces gyakorlás. Utána viszont leírhatatlan elégedettség érzés tölt el, másnap pedig az öröm: sokat haladtam!

Ne függj másoktól!

Az eredményes gyakorlás egyik fontos pszichológiai része, hogy kerüljük el a csalódást, vagy ha mégis ér akkor azt tudjuk kezelni.

Minden, magát valamire tartó “hogyan legyünk boldogok” témájú könyvbe benne van így, vagy úgy, hogy külső rendszerektől és személyektől nem szabad függővé tenni magunkat. A csalódásokat elkerülésére és kezelésére sok módszer van míg önmagunkról van szó, például fel tudunk állítani úgy célokat és határidőket, hogy az esetleges kevés eredményből ne legyen csalódás, sőt ösztönző erőként hasson. Amint azonban egy külső tényezőről van szó: nincs beleszólásunk, nem tudjuk irányítani. De nézzünk két nagyon is valós példát, mert elméletben leírva nem olyan egyértelmű ez.

Van egy kedvenc zenéd, megtanultad, rengeteg munkával, és büszke vagy rá. Megmutatod egy barátodnak, családtagodnak, és nem azt a véleményt kapod amit vártál, kész a baj. Az tud fájni legjobban ha szeretteinktől kapjuk a negatív kritikát, vagy még rosszabb ha a közömbösséget, és valószínűleg bele sem gondol az illető de nagyon visszavetheti a fejlődésed ezzel.

  • Az egyértelmű, hogy ha egy olyan embertől kapsz negatív kritikát akiről tudod, hogy ért a zenéhez is esetleg és amúgy csak segíteni akar, azt ösztönzőként fogjuk fel. Ezzel nem is szokott baj lenni.
  • A baj akkor jön amikor egy zeneileg analfabéta ismerős hirtelen szakértővé válik, és 1-2 szóval össze tudja zúzni hetek munkáját. Mindenki ismeri ezt, Te is, vagy ha nem akkor majd találkozol vele. Na ezeket nem kell komolyan venni, biztos hogy ilyen embereknek akarsz tetszeni?
  • Néha még nagyobb bajt tud okozni amikor egy barátunkat egyszerűen nem érdekli mit gyakorolunk egy hónapja, nekem sok időmbe került míg ezt helyre tettem. Először is, nem várhatod el másoktól hogy ugyanazok érdekeljék amik téged, még akkor is ha tudod hogy nagyon érdekes, értékes és jó amit csinálsz – a barátodnak lehet, hogy nem az. Másodszor pedig, teljesen egyszerű: legyél érdekes! A zenét minden ember imádja a földön, tehát van valamilyen mód rá hogy megfogd a barátod figyelmét, csak az ő szemszögéből kell nézned a helyzetet.

Másik példám az elmaradó óra kezelése. A kitűzött dátum a következő órára a tanároddal egy ösztönző erő, fel kell készülnöd rá. De mi van ha valamiért elmarad, jobb esetben csak 1-2 nappal később lesz, vagy akár kimarad a hét? Biztos ismerős az érzés amikor rákészülsz, úgy érzed készen állsz és meg akarod mutatni a tanárodnak, és akkor jön az üzenet, hogy bocs most nem érek rá. Nekem általában ilyenkor a rá következő napokban lecsökkent a gyakorlási kedvem, hisz már felkészültem az órára, mit gyakoroljak még, nem? Mindig van hova fejlődni persze, de van egy egyszerűbb megoldás erre ami biztos működik. Legyen mindig egy tartalék muzsikád, amit ilyen esetben elő tudsz venni, és az aktuális anyag mellett azt is gyakorolni.

Sok ehhez hasonló külső tényező van még, amit meg kell tanulnunk kezelni, egyébként mindegyikre az a válasz, hogy szeresd a zenét, és ne másokért csináld. Jó megosztani barátokkal, de Te gyakorolsz heteken át, magadnak szerezz örömet elsősorban. Persze ez nem könnyű :).