Gyakorlás kategória bejegyzései

Zenélni a legjobb dolog, azonban ebben a rohanó világban kevés időnk van a gyakorlásra. Célom ezekkel az ötletekkel, tippekkel és módszerekkel, hogy hasznos tanácsokkal szolgáljak azoknak akik zenét tanulnak és úgy érzik a gyakorlásukon van mit fejleszteni. Rengeteg múlik azon hogy használjuk ki azt az időt amit gyakorlásra szánunk, az internet és a könyvek teli vannak erre vonatkozó okosságokkal, íme amik nekem beváltak.

Új év, új fogadalmak

Az újévi fogadalmak intézménye mára elcsépelt fogalom lett, mindenki megfogadja hogy lefogy, leteszi a cigit,  de az eredmény végül semmi. Vagy mégis?

Fontos felfedezés, ha eljutunk oda, hogyha elkezdünk megvalósítani egy fogadalmat akkor már elértünk valamit. Lehet nem jön egyből a várt csodás eredmény, de semmi sem fekete-fehér. Előre nem várt buktatók sora jön az amúgy is nehéz úton, és a jól megtervezett határidők felborulnak, majd jön a csalódás. Azonban pont az a lényeg, hogy elkezdtük és csináljuk, ez a fogadalmak, új célok kitűzésének lényege. Totális bukás nincs ha egészséges a nézőpontunk. Persze aki csak fekete-fehéren lát annak minden tökéletes bukás, de biztos ilyen ember akarsz lenni?

Tehát itt az idő új, nagy, szép célok kitűzésének. Erről részben írtam néhány hete már, érdemes azt is elolvasni ehhez. Csíkszentmihályi Mihály Flow – A tökéletes élmény pszichológiája című könyvet olvastam, néhány hasznos tanácsot kölcsön veszek a könyvből, mert nagyon is ide illik. Tehát a lépések, hogy sikeres és boldog legyen az út amin haladsz.

Meg kell találni a célt ami izgat, felvillanyoz, és úgy érzed van értelme. Aztán meg kell vizsgálni, hogy elérhető ez a cél számodra, és előreláthatólag mennyi idő alatt. Ez különösen fontos, és mindenkinél más, mert millió dolog befolyásolja. Ha tanárod van akkor egyszerűbb dolgod van, csak tanácsot kérsz tőle, adjon valami új, szintedhez kicsit nehezebb darabot, és beszéljetek le egy határidőt. Ha nincs tanárod akkor meg kell vizsgálnod a már megtanult darabjaidat, azok milyen szinten lehetnek. A zenében rengeteg “szint” van, minden ország, egyesület, iskola máshogy kezeli ezt a kérdést némileg, ezek alapján belőheted a szinted és mondjuk eggyel nagyobb szinten lévő közül választhatsz.

A határidővel csínján. Pont pár hete írtam, hogy ne eredményt tervezz, hanem időt. De valami határidő azért kell, csak ne legyen kőbe vésett, ne ess pánikba ha közeledik és még sehol sem vagy. Kezeld helyén ezt a dátumot: ne hátráltasson hanem inspiráljon.

Gyakorolj és dolgozz az eredményekért :). Minél többet, és minél okosabban. Ha nincs tanárod keress egyet, ha nem tetszik keress másikat. Egy darabot megtanulni jól rendkívül komplex feladat, nem csak annyi hogy hangszereden hangokat gyakorlod. Hallgass sok felvételt. Nézz utána a darabnak, olvasd el a leírásokat wikipedián, szerezz be egy könyvet a szerzőről. Merülj bele. A hobbi szenvedéllyé fog válni, és nagyon fogod élvezni az egész összetett folyamatot.

Figyelj. Ne csak ülj, és unalmasan gyakorold ami nem megy. Figyelj a zenére és figyelj magadra, miért nem megy? Keresd meg a problémákat, aztán azokra a megoldást. De a másik részre is figyelj, ami megy! Mindig a legnagyobb öröm amikor először kezd összeállni a fejedben a zene, és egyes részei meg is szólalnak olyan sebességgel, olyan kifejezéssel és hangzással ahogy elképzelted. Ösztönző örömforrás ami inspirál: csináld tovább!

Oszd meg másokkal az örömöd. Add elő családodnak és barátaidnak, minél többször annál jobb. Az előadást gyakorolni kell. Nem csak te izgulsz, mindenki izgul. Horowitz többször abbahagyta a koncertezést mert nem bírta a nyomást.

Az én fogadalmaim elég merészek. Elkezdtem gőzerővel tanulni tavaly ősztől, a cél hogy ismerjem a legnagyobb zeneszerzők életútját, és legfontosabb műveiket (ezért is alakult át a Reneszánsz ember, egy sima kis blog-ból lassan magazin lesz!). Aztán elkezdtem járni egy szolfézstanárhoz, több mint 15 éve nem énekeltem, most újra megy a dórémi, zeneelméleti alapok és népdalismeret. És persze zongora, néhány hónapja jó ha fél-egy órát ültem előtte naponta, most már nem ritka hogy hármat, Bach 2 szólamú invencióból már a fele jól megy, felfrissítek néhány régi Chopin darabot, mazurkákat és noktürnt, illetve elkezdtem egy merész új klasszikus szonátát, Haydn-tól a D-dúr-t (XVI:37). Miért? Fejembe vettem, hogy nyáron felvételezni fogok a Zeneakadémiára, muzikológia azaz zenetudomány szakra. Hatalmas fogadalom, rengeteg munka, és hihetetlen módon inspirál az egész. Fél év!

És mik a Te zenei fogadalmaid erre a csodálatos évre?

Művészek a gyakorlásról

A BBC Radio 3-on “The Practice of Practising” címmel volt egy összeállítás ahol több művész beszél a gyakorlási szokásairól.

Nem tudom, hogy meddig lesz elérhető, de még meghallgatható az oldalukon. Kiemelnék néhány érdekességet. Stephen Hough beszél főleg, akit rendkívül nagyra tartok, egy igazi reneszánsz ember, twitteren néhány hete linkeltem egy interjút vele, amiből kiderül hogy nem csak egy zongorista, hanem nagy tudású gondolkozó.

  • Hough-nak egy hangszigetelt stúdiója van két Steinway-el, ahova ha bevonul kikapcsol minden zavaró tényezőt (telefon), és belemerül a gyakorlásba, “mintha beindítanánk egy motort”.
  • Amennyire tud pedál nélkül gyakorol, ezzel egyrészt szebb, pontosabb legatokat gyakorol be, másrészt megvan az az érzése, hogy most gyakorlás van, nem előadás.
  • Megkeresi a műben a számára nehéz részeket és főleg arra koncentrál.
  • Az kétségtelen, hogy keményen kell dolgozni azon, hogy elérj egy szintet, de nagyon fontos megtalálni az egyensúlyt a kemény munka és a között hogy jól érezd magad. Ha csak szenvedsz vele nem fog menni, hiába erőlteted.
  • Nem vagyunk gépek, Hough kiemeli, hogy milyen fontos az emberi előadás, sohasem szabad a tökéletességre törekedni, néha amikor elrontod az hirtelen felszabadít, és utána sokkal jobb lesz az előadás.
  • Ezzel szemben a gyakorlás közben, a stúdiójában a legtökéletesebbre törekszik, ez önbizalmat ad, “I know my pieces.” (Horowitz). Aztán ezt a tökéletességet el kell felejteni előadás közben.
  • Nagyon fontos, hogy már gyakorlás közben is kotta nélkül játszunk, ez is önbizalmat ad és felszabadít.
  • Nincs olyan nap, hogy ne a félelmeivel keljen fel: nem fog ma menni, nem tudok haladni, közbe jön valami. Aztán néha ez be is jön, mindenkinek más a nehéz, mindenki máshogy halad a gyakorlással, ez normális, nem mehet mindig jól.
  • Egy előadás akkor lesz jó szerinte ha minden apró részletre odafigyelsz gyakorlás közben, és egy tökéletes terved van az egész mű előadására, kompromisszumok nélkül. Ki kell választani a legjobb ötleteid, és a többit hagyni.
  • Manapság már nem gyakorol annyit, mint fiatal korában mikor a repertoárját felépítette, előfordul hogy egy nap keveset ül a billentyűk előtt, de hiányzik neki, kell az a néhány óra most is.
  • Elmondja, hogy néha nagyon vágyna arra, hogy ne legyen világhírű előadóművész, szeretné ha nem kéne aggódnia folyton azon hogy mikor hibázik, mikor felejti el egy rövid részt a hatalmas repertoárjából. De végül mindig rájön, hogy ez az aggódás tartja életben.
  • És végül, kiderül hogy miért is ilyen széles látókörű gondolkodó ahogy a bekezdésben írtam.  Hough szerint nagyon fontos, hogy mindent jól csinálj, nem elég annyi, hogy jól zongorázz, az egész életedet jól kell vezetni, csak így lehetséges egy hosszú és sikeres karrier.

Szerk.: Most találtam egy régebbi cikkét Hough-nak ugyanerről a témáról, sok kiegészítő gondolat van az itt felsoroltak mellé, érdemes elolvasni.

Célok tervezése

A siker elérésének egyik kulcsa, hogy ha esetleg nem sikerülne elsőre, vagy másodikra akkor ne hagyjuk abba.

Veled is előfordult már kb. milliószor hogy kitaláltál valamit, elképzelted hogy néhány nap és meg is lesz, aztán kiderült hogy nem néhány nap az? Mindenkivel folyton megtörténik. Hogy mennyire sikeres ember vagy ezekben a pillanatokban derül ki. Tovább csinálod? De van egy kis trükk, amivel az elmét úgymond be lehet csapni, és jobban érzed magad majd, könnyebben tovább csinálod.

A tanulás és a gyakorlás sohasem lineáris, különösen a zenében, bár ahogy egyre jobb leszel úgy tudod pontosabban meghatározni majd egy zenéről, hogy mennyi idődbe kerül megtanulni, de buktatók mindig vannak. A célok tervezésének kulcsa az, hogy ne eredményt tervezz, hanem időt. Ugyanis ha konkrét eredményt vársz magadtól – pl. 1 hét alatt megtanulni egy Bach prelűdöt -, és esetleg nem sikerülne akkor jön a csalódottság érzés, ami egyenesen vezet a feladáshoz. Időt viszont sokkal könnyebb tervezni, hiszen azt csak be kell tartani, napi 1 óra gyakorlás, kész.

Jó szokások

Szokásaink rabjai vagyunk, legyen az jó vagy rossz. Érdekes emberi tulajdonság ez amit érdemes kihasználni!

Természetesen a jó és hasznos szokásokról beszélek, csak “létre kell hozni” néhányat. Első hetekben odafigyelve ismételni kell az adott dolgot, aztán megy magától mint a karikacsapás. Néhány ötlet ami nekem bevált:

  • Mielőtt leülnék mindig kezet mosok, ha takarítottál már zongora billentyűzetet tudod miről beszélek.
  • Hetente takarítom a hangszerem, szeretném ha 10 év múlva is jól szolgálna.
  • Ha készülök egy hosszabb gyakorlásra akkor hozok egy forró teát vagy kakaót, és gyakorlás közben kb. negyedóránként felállok 1 percre.
  • Minden nap a gyakorlást bemelegítéssel kezdem: néhány Czerny etűd, néha skálázás, és Bach invenciók. A kéz fejlődéséhez ezek kellenek csak mindenki utálja, így én is, de így hogy szokássá vált már nem problémázok, természetes már hogy leülök és ezzel kezdem.

Tehát nekem ezek a szokások váltak be, sokszor nincs kedvem elkezdeni a gyakorlást, ezért így tettem ellene és bevált. Te is hozzál létre jó szokásokat amik a hibáidat javítják, és meglepően gyors lesz a javulás.

Mennyit gyakoroljak?

Szinte mindig az első kérdés ez – mennyit kell gyakorolni? Rövid válasz erre természetesen az hogy minél többet.

Szerintem a legtöbben teljesen félreértik ezt a problémakört, szó sincs itt arról, hogy mennyit kell gyakorolni, nincsenek kőbevésett percek és órák. Úgy gondolom, hogy három tényező határozza azt meg hogy Te mennyit fogsz gyakorolni:

  1. a kitűzött célok
  2. mennyi időt tudsz szánni rá
  3. és végül hogy mennyire okosan csinálod

Ha csak néha a barátainkat és családtagjainkat akarjuk szórakoztatni valami egyszerű számmal, vagy ünnepek alkalmával valami odaillő könnyű dallamocskával akkor bőven elég odaülni néhány naponta a hangszeredhez. Azonban ahogy a célok egyre nagyobbak úgy nő a szükséges gyakorlási idő a haladáshoz. Ha megvan a cél, és a haladás érzése is akkor jól csinálod, viszont ha úgy érzed hogy nem haladsz, vagy lassan haladsz akkor vagy többet és jobban kell gyakorolni, vagy átgondolni azt a kitűzött célt, megfelel e most neked?

Legfontosabb kérdés azonban az, hogy mennyire okosan és jól gyakorolsz e. Tegyük fel, hogy napi 1 órát tudsz szánni rá, ami nem kevés, ha azt nézzük, hogy dolgoznod vagy tanulnod is kell mellette, illetve élned is :), ám ha úgy nézzük, hogy haladni is kéne… nos akkor mindjárt kevésnek tűnik majd, tehát jól be kell osztani. “Practice makes perfect” mondja az angol, “ismétlés a tudás anyja” mondja a magyar, sajnos mindkettő közmondás féligazság csak. Ha valamit rosszul gyakorolsz akkor úgy fogod megjegyezni, és itt jön a legrosszabb rész: amit már megtanultál azt nagyon nehéz elfelejteni, és helyére megtanulni a helyes megoldást. Ezért a kulcsa a haladásnak mindig a jól-gyakorlás, mindig úgy gyakorolj ahogy a tanárod mutatja, vagy ha nem érted kérdezd meg, hogy is kéne! Az időd pedig okosan kell beosztanod, hogy eredményesen tudjál haladni, erről a jövőben sokat fogok még írni.

De mégis, mennyit?

Ha kicsit is komolyan gondolod, akkor szerintem a napi 1 óra a minimum. Ha szenvedély lesz a hobbiból akkor napi 2-3 óra, ha pedig zenésznek készülsz akkor a határ a csillagos ég. Van aki arra esküszik, hogy 3 óránál többet naponta értelmetlen, van aki pedig naponta 12+ órákat gyakorol. A 10.000 óra elmélete szerint 10 évig napi 4 órát kell szánnod egy tevékenységre, hogy profi legyél.

Egyszerre azonban maximum 1 órát, legalább 1 vagy 2 szünettel. Fontos, hogy az agyad végig 100%-on dolgozzon, ha máson kezdesz gondolkodni, és csökken a koncentráció akkor állj fel, igyál egy teát, és folytasd 10 perc múlva. Nem viccből 45-60 percesek az iskolai órák sem.