Zene kategória bejegyzései

Hetente egy jó zene, amit érdemes meghallgatni, és elolvasni azt a néhány mondatot hozzá, mert ezek a muzsikák nem csak örömet okoznak ha érző és szerető fül hallgatja, de már mind közkinccsé váltak – az emberiség legnagyobb eredményei.

Chopin 204

Frédéric 204 éve született Żelazowa Wola-ban, Varsótól nem messze egy kis faluban.

A születésnap a jókedvvel egyenlő általában, de Chopin munkásságban nem könnyű felhőtlen és felszabadult érzéseket találni. A Közép- és Kelet-Európai népek sajátja ez, soha sem volt egyszerű az életünk, népdalaink inkább szólnak búról, szerelmei bánatról, nehéz életről, elvesztett társakról. De most ezt tegyük félre, Chopin mazurkái között van azért néhány ami a vidéki idillt, szép emlékeket festi le, fiatal korában már Varsóban lakott, de sokat nyaralt vidéken, itt fertőzte meg a népének sajátos zenéje, ami művészetének alapja lett.

Arthur Rubinstein könnyed és finom előadásában még tökéletesebb ez a kis remekmű. Vannak zenék amiknél kivételes esetekben jobb az előadás mint maga a zene, és ezért lesz ismert. Aztán vannak olyan művek amik utolérhetetlenek, van sok jó előadás belőlük, de azért ismerjük és szeretjük mert egyszerűen a zene jó. És van az a nagyon ritka alkalom amikor az előadó egy tökéletes műből létrehoz egy olyan előadást ami megismételhetetlen, Rubinstein-t mai napig Chopin-Standardként tartják számon, ebben a másodpercben is egészen biztosan több ezer ifjú zongorista hallgatja, és próbálja megfejteni ezt a csodát.

Palestrina

Újra egy kis reneszánsz. Giovanni Pierluigi da Palestrina, római mester a többszólamú szerkesztés kiemelkedő alakja volt, munkáit a zeneszerzők mai is tanulmányozzák.

Kezdetben vala a ma gregorián énekként ismert egyszólamú, kíséret nélküli egyházi zene. Majd jött hozzá az orgona kíséret, elkezdtek többszólamú énekeket komponálni a szerzők. Igen ám, de mi történik ha több ember énekel egyszerre mást? Nem érteni a szöveget. Pedig pont a szent témák elmesélése lett volna a lényeg az olvasni nem tudó hívők számára. A 16. században gondolt egyet az egyház, és vissza akart térni a sima, egyszerű, érthető, 1 szólamú énekhez, de ekkor jött Palestrina, aki megmutatta, hogy is lehet többszólamú, szép zenét írni úgy, hogy értsék is a hívek.

A megoldás mondhatnánk egyszerű, egyszerre csak egy szólam énekeljen. De akkor oda szépség, a több, külön élő szólam kölcsönhatása. Palestrina azt találta ki, hogy mivel eddig is teli volt úgynevezett melizmákkal az egyházi ének (amikor egy szótagot elnyújtanak és több hang magasságban éneklik, haaaaaleeelluuuuuja), miért ne lehetne úgy elosztani a szótagokat, hogy egyszerre csak egy új legyen hallható, és a többi addig az előző szótagját nyújtja? Működött, olyannyira, hogy már életében nagyra becsülték, rengeteg művet hagyott ránk, és a zeneszerzés órákon mai napig kötelező tananyag.

Leghíresebb műve, az aktuális pápához írt mise, aki támogatta Palestrina ötletét, és így maradtak végül az egyházi énekek többszólamúak. A Missa Papae Marcelli -t a The Tallis Scholars énekli, Peter Phillips vezényletével.

Skót szimfónia

Az évet az Olasz szimfóniával kezdtem, most Mendelssohn születésnapján pedig hallgassuk a Skót szimfóniáját.

1829-ben járt Angliában, hatalmas sikerek, a királyi család is megkedvelte, de szerencsénkre Felix nem csak zenélt és estélyekre járt, hanem kirándulni is volt ideje, a híres zöld skót tájakat tekintette meg, a Holyrood-palota romos kápolnája ihlette a nyitótémát, amit azon nyomban fel is vázolt, és egy hazaküldött levélben le is írt. Sok ideje dolgozni rajta persze nem volt, utazott tovább, délre, a napsütötte olasz városokba. Meg is akadt a komponálással, más műveken dolgozott inkább, és egy évtizedre eltette a vázlatokat. Végül 1842-ben lett kész vele, és március elején Lipcsében volt a premier.

Természetesen teljesen más hangulatú mint az Olasz szimfónia, hiába keressük a napsütést, a végtelen zöld tájak, és az ősi romok Mendelssohn-t máshogy ihlették meg, hősies, szerelmes, csodálkozó zene ez, büszke és magasztos. Azért az utolsó tételben itt is előkerülnek a helyi témák, ahogy az Olasz szimfóniában saltarello, itt skót táncok csendülnek fel.

A NYPO-t Leonard Bernstein vezényli.

Mozart, Rubinstein, Jókedv

A szomorúság után egy kis jókedv jöjjön, és ha öröm akkor Mozart.

A 258 éves Wolfgang Amadeus Mozart 21. concerto-jának nyitótételét a 127 éves Arthur Rubinstein-től halljuk. Rubinstein még a 19. századi hagyományokban nevelkedett, ízig-vérig előadó volt. Egyesek szerint felvételeiből hiányzoknak azok az erők, megmagyarázhatatlan érzések amit az élő játéka felszabadított a közönségből. Olyannyira fontos volt neki a közönség, hogy még stúdió felvételekre is hívott néhány embert maga mellé, elmondása szerint, mindig valakinek játszott, nem csak úgy.

A nap amikor meghalt a zene

Utóbbi hetekben több cikk és vélemény keringett az interneten arról, hogy gyakorlatilag meghalt a klasszikus/jazz/akármilyen zene. Na ne már, tényleg?

Persze tudom, az újságírók abból élnek, hogy rákattintunk a cikkükre, ezért jó bedobni egy ilyen amúgy nonszensz témát, keresni hozzá néhány meghökkentő számot, és bumm, kész a nagy látogatottságú cikk. Itt egy 1985-ös NY Times cikk, azt írja hogy lassan egy halott nyelv lesz ez – 1985-ben amikor a minimalista zene, Reich-el és Glass-al rengeteg fiatalt vonzott a koncerttermekbe. Most épp a Slate cikke kavarta fel az állóvizet, de hála az égnek vannak mindig az ilyen cikkíróknál sokkal okosabb újságírók akik rámutatnak, hogy butaság az egész ahogy van, például Andy Doe rámutat, hogy a legtöbb felhozott szám félinformáció, csúsztatás vagy egyszerűen rossz.

Üzenem az ilyen buta újságíróknak, és az azoknak embereknek akik tényleg elhiszik egy pillanatra, hogy a klasszikus, vagy akármilyen zene meghalhat, hogy hallgassák meg Don McLean klasszikusát. McLean arról a napról énekel amit ma ebből a dalból vett “The Day the Music Died” néven emlegetnek: 1959. február 9. amikor is egy repülőgép szerencsétlenségben életét vesztette  Buddy Holly, Ritchie Valens és J. P. “The Big Bopper” Richardson, három meghatározó rock zenész. Don-t sokszor kérdezték interjúkba, hogy mondja el pontosan miről szól a zene, elemezze a dalszövegét, ő erre mindig azt válaszolta: “ez túl van ez elemzésen, ez költészet”. Számomra ma ez az üzenete ennek a dalnak, a művészet nem halhat meg amíg van aki művelje, hiába elemezzük, hiába csatolunk hozzá nagy vagy kicsi számokat. Sohasem erről szólt.

Tehát mit lehet tenni? Járj koncertekre, de most játssz valami zenét a hangszereden, vagy ha nem tudsz kezdj el tanulni. És bumm, a zene nem halott.