Zene kategória bejegyzései

Hetente egy jó zene, amit érdemes meghallgatni, és elolvasni azt a néhány mondatot hozzá, mert ezek a muzsikák nem csak örömet okoznak ha érző és szerető fül hallgatja, de már mind közkinccsé váltak – az emberiség legnagyobb eredményei.

A jól hangolt zongora: BACH

Johann Sebastian Bach első prelűdjét játszom a „A jól hangolt zongora, avagy prelúdium és fúgák minden hangról és félhangról” -ból. Ezt a 24 rövid prelűdöt Bach oktatási célból írta. Ez a C dúr prelűd arpeggio-kból áll, ami annyit tesz hogy akkordok hangra bontva. Charles Gounod ebből írta később az Ave Maria-ját ahonnan ismerős lehet mindenkinek.Bach barokk zeneszerző volt, bár a barokk muzsikát nem szeretem különösképpen mert főképp egyházi darabokból áll, de Johan Sebastian-nak van jó néhány különleges darabja. Az akkori zene élet legnagyobb alakja volt, rengeteg tanítványa volt, de a családjából is többen zeneszerzők voltak.

Ludwig van Beethoven

Ludwig van Beethoven 9. szimfóniája mára a Világörökség része és az Európai unió himnusza (a 4. tétel egy része, ének nélkül). Erről a műről nem nagyon tudok értelmeset írni, hallani kell, a belinkelt változat elején 3 és fél percig Leonard Bernstein beszél a darabról, érdemes őt is meghallgatni.

A bécsi filharmonikus zenekart Bernstein vezényli, és a 4. tételt adják elő a 9. szimfóniából, melynek része az Örömóda.

Frédéric Chopin

Ha múlt héten Liszt akkor természetesen most Frédéric Chopin, és az egyik nagy kedvencem tőle a Andante spianato et grande polonaise brillante. E két művészben sok közös volt, ugyanabba az érába születtek (Liszt másfél évvel később). Szerencsére tehetős családba akik hamar észrevették a tehetségüket és már egész kicsi korukban zenét tanultak, 10évesek se voltak de már komponáltak. Nehéz ma ezt elképzelni de ez a két ember 10-16 évesen olyan műveket hoztak létre amit az emberiség mindig fog hallgatni és csodálni, nem véletlenül. Ha belegondolunk, mi mit csináltunk 10-16évesen? :). Na ugye, hogy nehéz ezt elképzelni.

Később Párizsba költöztek mindketten, szoros barátság alakult ki köztük, és mivel mindketten zongora virtuózok voltak ezért nagyon sok művet írtak zongorára, Chopin szinte kizárólag csak zongorára, Liszt később rengeteg más hangszerre, zenekarra is írt, de tőle is a legismertebb művek mind zongoradarabok. Viszont a jellemük teljesen más volt. Liszt parádés előadó volt, Európa szerte mindenki őt akarta. Korának rocksztárja volt. Chopin ezzel szemben visszahúzódó, nagy koncerteket nagyon keveset adott pedig ugyanolyan virtuóz zongorista volt mint barátja, Chopin inkább kis, zárt körű előadásokat adott. Talán pont ezért barátságuk később megromlott, pedig Liszt nagyon csodálta Chopin-t élete végéig, de hogy pontosan mi állt a háttérben azt a mai napig nem tudjuk.

Chopin nem publikált sok művet, viszont minden egyes darab tökéletes (ezzel szemben Liszt rengeteget adott ki). Ő úgy gondolta, hogy egy néhány perces művel is kilehet fejezni ugyanolyan érzéseket mint egy 2-3órás operával. Mindig az egyszerűségre törekedett, és ezt nagyon könnyen észrevehetjük ha összehasonlítjuk valamelyik művét egy Liszttel. Lisztnél minden egyes másodpercben nagy dolgok történnek, sok hang, ugrálások, míg Chopin-nél a dallam mindig egyszerű, de fülbemászó, szép, és mindennél jobban sugározza az érzéseket. Egy fórumon olvastam valakitől, hogy Chopin volt az első aki rátudta venni a zongorát hogy énekeljen, és Liszt volt az első aki rátudta venni a zongorát hogy egy egész zenekart megszólaltasson. A kettejük érdekes történetéről Eckhardt Máriától lehet olvasni egy cikket akit bővebben érdekel.

A darab amit választottam az egyik nagy kedvencem tőle, az első 5 és fél percet, az Andante spianato -t később írta hozzá felvezetésképp, a fő téma pedig a 9 és fél perces Grande polonaise brillante azon kevés Chopin művek egyike ahol orchestra is van a zongora mögött. Sokszor átírta, létezik zongora quartett verzióban is, és végül az egészet egy zongorára is átírta, manapság azt a verziót játsszák. Viszont ez az eredeti, különleges verzió orchestrával.

A zongorista ismét magyar, Cziffra György. 20adik század legnagyobb zongoristái között van, és sajnos ő is egy hányatott sorsú, el nem ismert művészünk volt akinek külföldre kellett szöknie hogy életben maradhasson. Egész fiatalon koncerteket adott már, de a Zeneművészeti főiskolára nem engedte be az előkelő művészvilág, pesti lokálokban kellett játszania. Volt Szovjet fogságban, munkatáborban ahol kezei teljesen tönkrementek és utána kellett néhány év gyakorlás, hogy újra játszani tudjon, aztán 56ban Franciaországba szökött.

La campanella Liszt Ferenctől

La campanella Liszt Ferenctől. A cím jelentése „kis harang” vagy „kis csengő”, mert az ugráló dallam egy csengőre emlékeztet. 1838-ban, majd később újraírva 1851-ben írta Liszt és „Grandes études de Paganini” néven lett kiadva a 6 etűd amiből az egyik a La campanella. Paganini művek szolgáltak alapul, Liszt nagyra tartotta Paganini-t és sok művét átdolgozta.A virtuóz előadók, csodagyerekek voltak a romantika korának egyik jellegzetességei, Liszt Európa szerte nagy „sztár” volt, többen úgy tartják hogy korának legjobb zongoristája. Ez a virtuozitás a zeneművekre is jellemző, Liszt, Chopin vagy például később Rachmaninov műveit a legnehezebb eljátszani, és a La campanella is ezek közé tartozik, néha két hang között amit egy kézzel kell játszani 46 centi van :).

Az előadó György Ádám, az ifjú magyar tehetség aki világszerte telt házas koncerteket ad évek óta.

Appassionato

Az Appassionato a zenében egy tempó jelölés, jelentése: szenvedélyesen. Itt a blogon a célja ezeknek a bejegyzéseknek – vagy mellékletnek ha úgy tetszik -, hogy minél több emberhez eljussanak a klasszikus mesterek művei. Ha már egy ember is rákattint, és belehallgat valamelyik komolyzenébe már elértem a célom.

És végül egy ide illő Benjamin Zander idézet, érdemes megnézni az előadását.

The Classical music is for everybody.