Johann Sebastian Bach

A szigorú kántor, az ellenpont legnagyobb mestere, a legzseniálisabb zeneszerző elme akit csak napjainkban ismernek el úgy, ahogy azt megérdemelné.

bach
A szigorú kántor, aki ha kellett vérre menő harcot vívott a rossz zene ellen.

Bach zenéjét ha egy szóval kéne jellemezni, akkor azt mondanám: rend. Tökéletes rend, tökéletes szabályok. Ezért sajnos akik nem ismerik a jó előadásokat elkönyvelik Bach zenéjét valami száraz, német, pontos dolognak. Az tény, hogy annál nagyobb az élmény minél jobban ismerjük, de valójában az előadásokkal van a gond. Halála után ugyanis rengeteg változás jött a zenébe, és a barokk előadási gyakorlat a múlt ködébe veszett. Vannak leírásaink – az egyik Bach fiától -, de ezek nem adhatják vissza a zenét magát, csak a szabályokat írják le, sajnos sokszor ellentmondásosan. A 19. században a romantikusok túláradó érzelmekkel játszották Bach-ot, a 20. század elején jött a historikus mozgalom, ahol zenetudósok mondták meg hogy is kéne zenélni – ez természetesen legtöbb esetben tényleg valami száraz dolog lett, a ló túloldala. Mára ez sokat finomodott szerencsére.

Az orgona egy könnyű hangszer: a megfelelő billentyűt a megfelelő időben kell lenyomni, és hangszer magától játszik.

Az 1685-ös év gazdag volt, február 23-án Halle-ban megszületett Händel, 200 km-re, 1 hónappal később március 21-én Eisenach-ban Bach, október végén pedig Domenico Scarlatti Nápolyban. A Bach család hatalmas muzsikus dinasztia volt már a Sebastian születésekor is, apja városi muzsikus, első leckéket tőle kaphatta. 9 évesen elveszítette anyját, majd 1 évre rá apja is hirtelen elhunyt és bátyjához került. 1700-ban a lüneburgi Mihály-kolostor internátusában tanult, ahol megismerkedett az orgona építéssel és több nagy mester tanította a zenére, illetve a francia irányzatokkal is találkozott. Gyorsan elvégezte az iskolát, 1703-tól már dolgozott, először weimari herceg zenekarában mint muzsikus, majd Arnstadtban mint orgonista. Itt mutatkozott meg az a tulajdonsága, hogy nem bírta a zenei középszerűséget, már egészen fiatalon a legjobbat követelte magától és a muzsikusoktól is akivel játszott. Történt ugyanis, hogy egy fagottos úriembernek nem túl szépeket mondott a játékáról, a zenész persze nem hagyta annyiba, egyik este barátjaival elkapta az utcán Sebastian-t, és kérdőre vonták, mire Bach felhúzta magát, és tőrrel támadt a fagottosra, szerencsére nem történt semmi komolyabb, csak kapott egy újabb megrovást Bach. Újabb, mert volt neki pár, egész élete folyamán összetűzésbe került tanáraival, zenészeivel, vezetőivel – mindenkivel ha a zene szentségéről volt szó, ha valami középszerűen sikerült ki nem állhatta.

Johann Sebastian Bach
Orgonajátékával csodálókat és ellenségeket szerzett.

Gyalog elment Lübeck-be, hogy meghallgassa az akkori világ legnagyobb orgonistáját, Buxtehudét, és kicsit tovább maradt ott mint azt engedélyezték neki – újabb megrovás. 1708-tól udvari karmester és orgonista Weimarban, és első feleségét is elvette, Maria Barbarát. Első érett művei itt keletkeztek, a legtöbb orgona műve.  A herceggel később összetűzésbe került és új munkahelyet keresett, meg is volt az állás, de olyan erőszakosan kérte elbocsátó levelét, hogy 1 hónapig börtönbe zárták, ő az egyetlen börtönviselt nagy zeneszerzőnk. 1717-től a kötheni udvar karmestere, itt nem egyházi zenével kellett foglalkoznia, legszebb hangszeres művei, concertoi itt születtek. Közben Maria Barbara elhunyt, és elvette második feleségét, Anna Magdalénát, aki jó énekes és billentyűjátékos volt.

1722-ben újabb váltás, Lipcse következett, ahol kántort kerestek. Bach jelentkezett, de a tanács hátra sorolta őt, azonban a többi jelentkező végül lemondta, és felvették Sebastian-t, a híres bejegyzés az egyik névtelen tanácsostól aki egyes források szerint Bach-ra mondta ezt: “minthogy nem találtuk meg a legalkalmasabb embert, kénytelenek voltunk beérni a középszerrel”. Középszerű – Bach. Nem is lehetne jobban különböző ez a két fogalom, de így vélekedett kora Bach zeneszerzői képességeiről, egy régi iskola utolsó mesterének tartották, “túl nehéz és túl hosszú” zenéket írt. Azonban helyt állt, és haláláig Lipcsében működött, felügyelte a négy lipcsei templom zenei működését, tanított az iskolán, és a város zenei életében is nagy szerepet vállalt. Eközben komponált – annyit hogy ma egyszerűen felfoghatatlan. Egy időben minden vasárnapra elkészült egy kantáta, nagyobb ünnepekre egy passió, mise vagy oratórium.

bachf
Na ki találja meg Sebastian-t? A Bach család a legnagyobb muzsikus család volt a világon.

Utolsó néhány évében írt először zenét a “fiókjának”. Előtte gyakorlatias volt, ha orgonista volt orgona muzsikát komponált, ha zenekart vezényelt akkor concertokat, ha kántor volt akkor kantátákat, mindig ami kellett. Először jött a Musikalisches Opfer, II. Nagy Frigyes porosz királynál járt, ahol először is egyik fiának talált állást, másrészt először találkozott az akkor még új pianofortével, amivel nem volt meg elégedve. A király felkérte, hogy improvizáljon egy megadott témára, amit meg is tett, majd Lipcsébe visszatérve megírta ezt a kánonokból és fugákból álló művet. Később még “elvontabb” mű készült, a Kunst der Fuge, ez a 14 fugát és 4 kánont magába foglaló mestermű a polifonikus szerkesztés csúcspontja, az ellenpont legtökéletesebb és legmagasabb szintű példája. Azt nem tudjuk, hogy milyen hangszerre vagy hangszerekre szánta a mester, az is lehet, hogy egyszerűen csak elméleti zenének szánta.  A befejezés tragikus, utolsó tételt nem tudta már befejezni, és pont az utolsó hangjegyek kiadják a nevét, hangjegyekbe B-A-C-H.

Halála után kvázi elfelejtették, az úgynevezett gáláns stílus jött divatba még utolsó éveiben, ami a bécsi klasszikusok előfutára, híres fiai is ilyen stílusban alkottak, és az öreg Bach-ot divatját múltnak tartották. Néhányan azért játszották műveit, az őt követő kántor nem dobta ki egyházi műveit, és kéziratos illetve másolt formában művei terjedtek a zeneszerzők között, a Das wohltemperierte Clavier-en nőtt fel Beethoven, Haydn is sokat tanulmányozta, Mozart pedig felnőtt fejjel amikor először találkozott fúgáival egy ideig csak azokat játszotta. 1829-ben Mendelssohn előadta a Máté-passió-t hatalmas sikerrel, és azóta folyamatosan műsoron van újra Bach, bár a stílus ahogy előadják folyton változik, de egyre jobban tiszteljük és szeretjük, és ez így van jól.

Linkek

Bejegyzések róla

[catlist tags=”bach” numberposts=”-1″]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Hallgattál ma már jó zenét?