Wolfgang Amadeus Mozart

A csodagyerek, akinek képességeit apja kihasználta és ezzel egy divatot indított el, a 19. század elején több szülő tette ezt gyermekével több-kevesebb sikerrel.

mozartk
A csodagyerek. 6 évesen ámulatba ejtette egész Európát oda s vissza.

Már 6 évesen úton voltak, nővérével együtt, Bécs, aztán német városok, Párizs és London majd visszafelé, nem kevesebb mint 3 évig úton voltak. És ez csak az első útjuk volt. Az Amadeus című film alapján mindenkiben az él Wolfgangról, hogy egy nagyra nőtt gyerek. A történet amit feldolgoz a film abszolút kitaláció, legenda amit felfújtak a 19. században, viszont a jellemábrázolás rendben van, a “felnőtt” Mozart valóban ilyen volt, de ezen nem is lehet csodálkozni. Könnyelmű, nyitott, pénzét nem tudta beosztani, háztartását nem tudta rendben vezetni. Zenében tökéletes képzést kapott, apjától, és attól a rengeteg zenésztől akivel találkoztak – gyakorlatilag mindenkivel, London-ban Johann Christian Bach-al, a legfiatalabb Bach fiúval akinek zenéje aztán sokban befolyásolta a mozarti stílust. Azonban minden másban elmaradott volt, ezért hát nem csoda, hogy egy nagyra nőtt gyerek volt, aki ha zenére esett a szó telesen megváltozott, mindenki tudta, hogy a legnagyobb zseni, de ha az élet más dolgaival kellett foglalkoznia akkor jöttek a bajok.

A zene még a legrosszabb pillanatokban se szabad, hogy bántó legyen a fülnek; ellenben védenie és kényeztetnie kell azt. Így a zene örökké zene marad.

1756-ban született Salzburg-ban, ahol apja egy jó hegedűs volt, de nem vitte sokra, fiát és lányát kiskoruktól zenére nevelte, és amikor rájött hogy mindketten milyen tehetségesek elindultak pénzt keresni ezzel. 6-7 évesen már kisebb darabokat komponált, amiket apja jegyzett le, első szimfóniáját 8 évesen megírta. Később egy itáliai út során apja elvitte egy híres ellenpont tanárhoz, hazatérve pedig megismerkedett Haydn zenéjével. Majd ismét párizsi út következett, ezúttal csak az anyjával, aki tragikus módon életét vesztette az úton. De jó is történt ezen az úton, még Párizs előtt megismerkedett a Weber családdal, és szerelmes lett Aloysia-ba, az idősebb nővérbe, Leopold, Mozart apja erősen ágált e szerelem ellen, követelte fiától hogy hagyja ott a családot, és menjen pénzt keresni.

mozart
1782-től Bécsben következtek a jó évek, koncertek egymást követték, megállás nélkül komponált.

A tragikus párizsi útról hazatérvén Salzburg-ban orgonista, de Mozart valójában ki nem állhatta szülővárosát, 1781-ben a hercegérsekkel keményen összeszólalkozott, mire az egyik gróf szó szerint fenéken billentette a fiatal zsenit, és megkapta az elbocsátó papírjait. Nem is kellett több, ment is Bécsbe, végre kilépett az apa szigorú irányítása alól, és a történelemben először szabad művészként élt, bár célja nem épp ez volt, de nem talált magának sem udvari, sem más jól jövedelmező állást. Az apjától természetesen folyamatosan kapott leveleket, jó tanácsokkal, gyakorlatilag minden levél azzal volt teli, hogy mit ne csináljon. Végül valahogy pont azokat tette a naiv Wolfgang. Újra találkozott Weber családdal, Aloysia kikosarazta, de a testvérét, Constanze-t tüstént elvette 1782-ben. A következő néhány éve jól sikerült, befutott zeneszerző volt, aki rengeteget dolgozott, de sokat is koncertezett, és jól keresett. Bár a pénzt feleségével elherdálták, és lassan egyre több adósságot halmoztak fel. Ekkor születtek az igazi érett mesterművei, és az utolsó 4 nagy operája. A halál fiatalon, 1791-ben 37 évesen érte Bécsben.

Nincs nála ötletesebb zeneszerző a világon, zenéje azért olyan érdekes mert folyton meglepő hangnemekbe modulál, és emellett tökéletes arányai vannak. Zeneileg rengeteg fejlődött az évek során, az 1781 utáni művei mind tökéletesek minden szempontból, akármilyen stílushoz, formához nyúlt a maximálisat tudta kihozni. Bécsben a megismerkedett a Bach fiúk apjának zenéjével, és egy időben fúga lázban élt. Művészete csúcsán már szinte túl “sok” volt a zenéje a közönségnek, II. József császár mondta egy operája próbáján “Túl szép a fülünknek, és túl sok benne a hangjegy, kedves Mozartom”. Zenéit folyamatosan játszották halála után is, bár mint minden más zeneszerzőnél, csak a 20. században tették ezt úgy ahogy Mozart gondolta.

Linkek

Bejegyzések róla

[catlist tags=”mozart” numberposts=”-1″]

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Hallgattál ma már jó zenét?