Beethoven 1.

30 éves korában készült el az első szimfóniája, míg Mozart 9 évesen megírta az a saját elsőjét, miért?

Az ok egyszerű, Beethoven okos üzletember volt. Tudta, hogy bár Bécs a zenei világ fővárosa volt akkoriban, nagy zenekari koncertek mégis ritkák, ezért ha ki akar a két nagy előd árnyékból lépni akkor egy nagyon jó, friss és új anyagot kell bemutatnia. Először is bemutatkozott Bécsben mint zongorista, az arisztokrácia szalonjainak ismert figurája lett, újszerű, erőteljes zongora stílusával, és hihetetlen improvizációival meghódított mindenkit. Zeneszerzőként, mint szonáták és kamarazenék írójaként mutatkozott be. Ez is ügyes húzás volt, nagy divatja volt az esti kamaramuzsikálásnak minden házban, jól keresett a kották eladásából, és nevét megjegyezték.

1794-től a híres zenetudósnál, Albrechtsberger-nél tanult 1 évet, és már ekkor elkezdte a szimfóniát. Tanára szigorú szabályokat fektetett le, amit hamar fel is rúgott a lázadó Beethoven. Erről szól az 1., tiszteleg Mozart, és főleg Haydn előtt, de már megjelennek a beethoveni újítások. Nem megrendelésre írta, mint híres elődei, ez is egy újdonság volt. Ezért nem időre kellett elkészülni, és olyan lett amilyennek Ő akarta, nem a közönség és a megrendelők ízlését próbálta kielégíteni.

1800. áprilisában volt a bemutató, Beethoven saját zsebére rendezte a koncertet, és végül nagy siker lett, egy csapásra elismert nagy szerző lett. Persze a programon Haydn teremtéséből részletek, és egy Mozart szimfónia is szerepelt.

Az első tétel Haydn néhány évvel idősebb londoni szimfóniáira épül, egy lassú bevezetővel. Korabeli kritika hívta ezt Haydn-karikatúrának is. Második, lassú tételben fugato szerű, többszólamú szerkesztés móddal találkozunk, ami már újdonságként hatott, de az igazi meglepetés az üstdobok hangjegyként való használata, Mozart és Haydn csak mint ritmust használta. Harmadik tétel neve még ugyan menüett, ami kötelező része volt minden bécsi klasszikus szimfóniának, de ez már utalás a későbbi scherzo-kra, nem az a szép, nyugodt szalon tánc.

Solti György vezényli a chicagói szimfonikusokat a felvételen.

Chopin 204

Frédéric 204 éve született Żelazowa Wola-ban, Varsótól nem messze egy kis faluban.

A születésnap a jókedvvel egyenlő általában, de Chopin munkásságban nem könnyű felhőtlen és felszabadult érzéseket találni. A Közép- és Kelet-Európai népek sajátja ez, soha sem volt egyszerű az életünk, népdalaink inkább szólnak búról, szerelmei bánatról, nehéz életről, elvesztett társakról. De most ezt tegyük félre, Chopin mazurkái között van azért néhány ami a vidéki idillt, szép emlékeket festi le, fiatal korában már Varsóban lakott, de sokat nyaralt vidéken, itt fertőzte meg a népének sajátos zenéje, ami művészetének alapja lett.

Arthur Rubinstein könnyed és finom előadásában még tökéletesebb ez a kis remekmű. Vannak zenék amiknél kivételes esetekben jobb az előadás mint maga a zene, és ezért lesz ismert. Aztán vannak olyan művek amik utolérhetetlenek, van sok jó előadás belőlük, de azért ismerjük és szeretjük mert egyszerűen a zene jó. És van az a nagyon ritka alkalom amikor az előadó egy tökéletes műből létrehoz egy olyan előadást ami megismételhetetlen, Rubinstein-t mai napig Chopin-Standardként tartják számon, ebben a másodpercben is egészen biztosan több ezer ifjú zongorista hallgatja, és próbálja megfejteni ezt a csodát.

Etűdök

Többé kevésbé mindenkinek kell valamilyen etűdöket, gyakorlatokat ismételni napestig. Unalmas de használ, Liszt a legjobb reklám a Czerny etűdökre – és ő is utálta gyermekkorában!

Vannak művészek akik az ellenkezőjét gondolják, inkább gyakorolj könnyebb Mozart szonátákat, Bach prelűdöket és invenciókat – mondják. Az biztos, hogy sokkal nagyobb élmény ezeket a zeneileg tökéletes kis kompozíciókat tanulni, és  az eredményt is nagyobbnak érezzük, még ha nem is biztos hogy az. Az etűdök csak évek múltán hozhatnak eredményeket, ennyit meg nem láthatunk előre, akárhogy is próbáljuk elfogadni ezt a tényt logikusan, ellenkezés lesz a vége.

De a tanárod nagy valószínűséggel fel fog adni etűdöket, hogy lehet élvezetessé tenni? Nekem három módszer működött, plusz egy ami magától megy: a szokássá alakítottam. Erről írtam régebben, nekem a napi rutin része lett immár, hogy az etűdös könyvből végig játsszam 15-20 perc alatt az elmúlt években tanult kisebb-nagyobb, könnyebb-nehezebb gyakorlatokat, ezen nem is gondolkodok már, a bemelegítés része lett.

Az első módszer a hangzás. Ezek az etűdök mind teljesen ugyanúgy hangzanak. Miért? Mert a legtöbb C, G vagy F-dúr-ban van, és legritkább esetben modulálnak másik hangnembe. És ez még tetézve van a klasszikus korszak gyakorlatával: főleg I, IV és V fokokat használnak, ha kicsit tanultál szolfézst tudni fogod hogy ezek a tonika, szub-domináns és dominánsok. Például egy C-dúrban lévő etűdben az elején főleg valami C-re épülő skála vagy futam van (basszusban biztos valami C alapú akkord van), aztán jön mondjuk a G ami az 5. hang a C-dúrban, tehát a V. fok azaz a domináns, és így tovább.  Hogy lehet ezen változtatni? Lehet az egész etűdöt transzponálni, bár ez elég nehéz lesz az elején, de ha érdekel a szolfézs akkor érdekes lehet. Illetve nemes egyszerűséggel lehet úgy játszani, mint egy romantikus művet, sok pedállal, rubatoval. El lehet így szórakozni vele, csak aztán a tanárodnak nehogy így add elő :).

Másik módszer a változatok, vagy nevezhetjük variációknak. Ki ne szeretné Mozart “hull a pelyhes” variációit? Csináld meg ugyanezt az etűdökkel, némelyiknél nagyon könnyű dolgod lesz. A Könnyű technikai gyakorlatok című kiadás (Fantóné, Hajdu, Hernádiné, Komjáthyné szerkesztésben) több ilyen példát is ad. Az EMB-től meg lehet venni, a képek között látszik több ilyen variáció is.

Végül a szolfézs, zeneelmélet. Az első módszerben taglalt témákat ezeken az etűdökön a legkönnyebb megérteni, miért is annyira fontos a zenében a Tonika-Szubdomináns-Domináns hármas, hogy működik ez az I-IV-V. Persze tudom, hogyha csak úgy hobbiból zenélgetsz akkor azt gondolod “minek tudni ezeket nekem?”, de hidd el nekem, egy idő után szükség lesz rá, és rá eszmélsz hogy előbb kellett volna a hangszered mellett a szolfézst is gyakorolni.

Palestrina

Újra egy kis reneszánsz. Giovanni Pierluigi da Palestrina, római mester a többszólamú szerkesztés kiemelkedő alakja volt, munkáit a zeneszerzők mai is tanulmányozzák.

Kezdetben vala a ma gregorián énekként ismert egyszólamú, kíséret nélküli egyházi zene. Majd jött hozzá az orgona kíséret, elkezdtek többszólamú énekeket komponálni a szerzők. Igen ám, de mi történik ha több ember énekel egyszerre mást? Nem érteni a szöveget. Pedig pont a szent témák elmesélése lett volna a lényeg az olvasni nem tudó hívők számára. A 16. században gondolt egyet az egyház, és vissza akart térni a sima, egyszerű, érthető, 1 szólamú énekhez, de ekkor jött Palestrina, aki megmutatta, hogy is lehet többszólamú, szép zenét írni úgy, hogy értsék is a hívek.

A megoldás mondhatnánk egyszerű, egyszerre csak egy szólam énekeljen. De akkor oda szépség, a több, külön élő szólam kölcsönhatása. Palestrina azt találta ki, hogy mivel eddig is teli volt úgynevezett melizmákkal az egyházi ének (amikor egy szótagot elnyújtanak és több hang magasságban éneklik, haaaaaleeelluuuuuja), miért ne lehetne úgy elosztani a szótagokat, hogy egyszerre csak egy új legyen hallható, és a többi addig az előző szótagját nyújtja? Működött, olyannyira, hogy már életében nagyra becsülték, rengeteg művet hagyott ránk, és a zeneszerzés órákon mai napig kötelező tananyag.

Leghíresebb műve, az aktuális pápához írt mise, aki támogatta Palestrina ötletét, és így maradtak végül az egyházi énekek többszólamúak. A Missa Papae Marcelli -t a The Tallis Scholars énekli, Peter Phillips vezényletével.

Gyakorlás időzítővel

Arról már volt szó, hogy időt kell tervezni, és azt jó naplózni mert motivál, és nem is olyan rég rátaláltam egy jó módszerre, hogy hogyan is lehet nagyon jól betartani azokat a tervezett perceket.

Először is, ha még nem írtam volna, az első lépés, hogy a külvilágot lekapcsold. A gyakorlásod fontosabb most, tehát mobil kikapcsolva vagy elrakva, számítógép kinyomva, nem kell Facebook, Twitter, chat, minden zavaró tényező amin járhat az agy, Bödőcs szavaival élve ezek csak energia vámpírok, elszívják a hasznos erőt, hiába ülsz kínkeservesen a hangszerednél 1 órát, ha máson jár az agyad.

Egyik módszer simán egy óra, de ezzel az a baj, hogyha tudom, hogy dolgom van a gyakorlás után, vagy alapból kevés idő van aznap a gyakorlásra akkor sokszor ránézek, és vagy az idegesít hogy még nincs annyi idő, vagy pont fordítva. Másik ennek az ellentéte, amikor nincs óra, csak úgy érzésből, de ennek a módszernek is pont ugyan az a hibája, tehát egy olyan megoldás kell ami leveszi az agyról az idő figyelésének a terhét.

Ez pedig a timer, azaz időzítő. Jó esetben egy olyan eszközzel csináld ami nem a mobilod :), vagy ha mégis akkor legyen lehalkítva a hívás/üzenet rész, állíts be egy nem is túl rövid, de nem is hosszú időtartamot, indítsd el visszaszámlálást, és más dolgod nincs is, csak a gyakorlás, aztán majd ha lejárt jelez, és fel lehet állni, de addig csak zene van, semmi más. Nekem a 15 perces időtartamok rendkívül jól működnek, zongora gyakorlásra, zene elméletre, szolfézsre, mindenre. Kis szünetekkel simán lemegy háromszor-négyszer, majd később ismét.

Ez a 15 perc kevésnek tűnhet, de úgy már nem ha pontosan megszabod, hogy mi is legyen abba a 15 percben, például 4 ütemnyi rész, ami gyors + nehéz és ezért megakadsz, lassan ismételd, majd a következő 15 percben a soron következő nehéz rész jöhet, és így tovább. Másnap ott is lesz az eredmény! Menj gyakorolni.

Hallgattál ma már jó zenét?