alkan címkével jelölt bejegyzések

Alkan 200

200 éves Charles-Valentin Alkan, 19. század legfurcsább francia zeneszerzője, zongoristája és orgonistája.

Tavaly mutattam tőle két művet amik nem is különbözhetnek jobban egymástól, és most itt egy újabb. Alkan legnagyobb erénye, hogy fura és merész újító volt, egy rendkívüli művész aki mindig meglepte az embereket. Idős korára visszavonult, és valószínűleg rengeteg műve elveszett, vajon miket alkothatott ezek után? A 1840-es években komponált prelűdökből egy darabot hallgassunk, La chanson de la folle au bord de la mer azaz Az őrült nő dala a tengerparton. Ennek a koncertfelvételnek az akusztikája még atmoszferikusabb hangulatúvá varázsolja ezt az amúgy is hangzásában teljesen 20. századi művet. Jack Gibbons, 2010 Oxford.

Ezopusz lakomája

Ezopusz a híres ókori görög mesemondó, bár nevét kevesen ismerik, de a legtöbb mindenki által ismert mese-alapművek és mondások nagy része tőle származik.

Fiatal korában a nagy mesemondó rabszolga volt egy Xanthus nevű embernél aki azt parancsolta neki, hogy készítsen egy lakomát estére mert meghívta az összes nagy filozófust. Ezopusz pedig felszolgált mindenkinek nyelveket.. nos igen, arról nem ír a legenda, hogy milyen élőlény nyelve volt a tányérokon, de természetesen Xanthus dühbe gurult és hívatta a szolgáját, aki magyarázatként csak a parancsra hivatkozott, a legjobb és legszórakoztatóbb vacsorát állítsa össze, ő pedig összeállította, hiszen a nyelvben van az összes emberi tudás és érzelem kulcsa, mi lenne jobb vacsora a nagy filozófusoknak?

Az 1813-ban született Alkan nem ezt a legendát használta fel, bár a címe ez a variációsorozatának, ami valójában Ezopusz rengeteg állat-meséire utal, minden egyes variáció más-más hangulatú, más állatot személyesít meg. Szerepelt már a Reneszánsz ember hasábjain Hamelin előadásában, de most találtam egy talán még jobbat, a dél-koreai Yeol Eum Son adja most elő nekünk, fantasztikus mennyire különböznek az egyes variációk, bravó!

Alkan 199

199 éves Charles-Valentin Alkan, számomra nagyon vonzóak a 19. század hozzá hasonló fura figurái. Írtam már egy szösszenetet róla, különc ember volt, visszavonultságban élt szinte egész életében, és hihetetlen zenéket írt közben.

Jellemző rá ez a fotó. Abban a korban amikor a fotózás egy nagyon különleges, ritka s drága mulatság volt, ő valamiért hátat fordít a fotósnak, vajon direkt? Rengeteg furcsasága volt. Például a 40-es években mikor Chopin szomszédságába lakott Párizsban két lakást bérelt, ugyanis ki nem állhatta a hívatlan vendégeket – ha jött valaki gyorsan átment a másik lakásba, és kiküldte a szolgálóját aki készséggel megmutatta a látogatónak az üres lakást: nincs itthon a mester!

Zenéje sokszínű, technikailag rendkívül nehéz. Fő műve az Op. 39-es 12 etűd moll hangnemekre. Amikor etűd szót hallunk akkor Czerny, Chopin vagy Liszt 1-2 perces kis darabok jutnak az eszünkbe. Nem így Alkan-nál, az utolsó például a Le festin d’Ésope, egy jó 10 perces variáció sorozat, a 4-5-6-7-os számú daraboknak szerényen az a címük hogy “szimfónia zongorára”. Talán egyik legeredetibb, nehezebb, hosszabb és mélyebb műve a Concerto zongorára, szintén ebben az etűd sorozatban van. A három tétel együtt majdnem 1 óra, titáni feladat az előadása, fizikailag rendkívül kimerítő. Az első tétel most Jack Gibbons-tól, a csatornáján a második és harmadik tétel is megtalálható.

Alkan, az elfeledett

A 19. század első évtizedeiben legalább 1 tucat ifjú művészre rámondta a sajtó és a publikum, hogy az új Mozart. Liszt a magyar Mozart, Chopin a varsói Mozart, a két legismertebb csodagyermek, de rajtuk kívül jó néhány nagy név a feledés homályába merült.

198 éve, 1813-ben született Párizsban a kis Charles-Valentin Alkan, 5 testvére volt akik közül többen szintén a zenének szentelték az életüket, de Charles-Valentin volt a legkiemelkedőbb tehetség köztük, 6 évesen már a konzervatóriumba tanult. Tizenévesen már koncertezett a saját műveivel, fiatalon a párizsi zenei élet fontos tagja volt, sok barátja volt, például Liszt, Anton Rubinstein, Victor Hugo, George Sand, Ferdinand Hiller, de a többi “sztárt” is közelről ismerte, ő is köztük volt, fellépett Chopin-nel, Kalkbrenner-rel, Thalberg-gel.

A 40-es évek vége egy korszak vége volt, Chopin meghalt, Alkan-t pedig egy akkora csalódás érte amiből élete végéig nem tudott felépülni. A párizsi konzervatórium zongora szakának vezetői posztjára pályázott, de hiába, tisztázatlan körülmények közt az egyik diákját nevezték ki helyette. Ezután visszavonult, és az élete utolsó évtizedeiről keveset tudunk. Chopin mellett élt, és miután Frédéric eltávozott több diákja átkerült Alkan-hoz. Élete végéig, 1888-ig elvonultan élt, nem járt emberek közé, koncerteket se adott, és sajnos rengeteg munkája elveszett.

Zenei stílusa virtuóz, újító. Chopin-hez hasonlóan szinte csak zongorára írt. Korai műveiről sokan egyszerűen elrettentek olyan nehezek voltak, sokszor lehetett hallani hogy lehetetlen előadni. Neki még is sikerült, ez mutatja, hogy tényleg ott volt a helye a nagyok között, Liszt egyszer azt mondta róla, hogy a legjobb zongorista akit ismer.

Etűdjei voltak a legnehezebbek, az Op. 39 -esből a 12-es, “Le Festin d’Esope” variációk egy témára.

Ám írt lírai, melodikus műveket is, egyik kedvencem a Barcarolle (Op. 65.), ami a velencei gondolások dalainak mintájára készült.

2013-ban, a 200-adik születésnapján talán felfedezik az emberek.