bach címkével jelölt bejegyzések

Bach és a zongora

Ha Johann Sebastian Bach zongorával való kapcsolatáról esik szó, akkor általában az 1730-as évekbeli eset merül fel amikor először találkozott Bach a fortepiano-val, és bizony talált benne hibákat.

Sőt egyesek levonják ebből a következtetést, hogy Bach nem kedvelte ezt az akkor újfajta hangszert, azonban a történet ennél sokkal árnyaltabb. Gottfried Silbermann a leghíresebb német orgona építő mester volt akkoriban, 1730 környékén épített két fortepiano prototípust az eredeti, Bartolomeo Cristofori hangszer alapján, ám jelentősen tovább fejlesztve azt. Bach dolgozott már együtt Silbermann-al, sok orgonáját átvizsgálta és véleményezte, így természetes volt, hogy kipróbálja az új fortepiano-t is, sőt mi több, Bach igazi hangszer mániákus volt.

Már fiatal korában számos hangszere volt, Lipcsében meg egyenesen gyűjtötte a különféle s fajta billentyűs, vonós és fúvós hangszereket. Mindegyikhez jól értett, karbantartotta őket, több mesternek gyakorlati tanácsokkal szolgált a továbbfejlesztésekkel kapcsolatban. Sőt bérbe is adta hangszereit, ezzel többlet jövedelemre szert téve, és segített eladni drága billentyűs hangszereket a tehetős vásárlónak. Hangszereit ő maga hangolta, nem is engedte másnak, az orgonákhoz meg csaknem úgy értett mint az orgona építő mesterek. Fiatalon mint virtuóz és orgona szakértő lett híres először, és sorban hívták meg, hogy szakmai véleményt adjon egy-egy orgonáról.

Tehát kipróbálta a Silbermann fortepiano prototípust egy lipcsei vásáron, egyik tanítványa, Agricola számol be az esetről:

Dicsérte, sőt, csodálta a hangzását, de panaszkodott, hogy a kelleténél gyengébb a magas regiszterben, és túl kemény a játék rajta.

Valószínűleg ezért szeretik Bach-ot a csembalóval összekapcsolni inkább, de a csembaló nem alkalmas a dinamika árnyalására, Carl Philipp Emanuel Bach, az első életrajzírónak, Forkel-nek pont erről írt apjáról:

A klavichordot tartotta minden instrumentum közül a legalkalmasabbnak a tanulásra, melyen a legkényelmesebben kifejezhette legkifinomultabb gondolatait, mert sokra tartotta a hang árnyalatainak változatosságát ezen a hangszeren, amelynek hangzása szerény ugyan, de kis léptékben rendkívül hajlékony.

A klavichord egy kis asztali hangszer volt, és a mai zongorához hasonlóan a húrokat nem pengette egy pöcök ahogyan a csembalóban, hanem megütötte egy kis kalapács, így a dinamikát lehetett árnyalni, sőt a hegedűhöz hasonló vibrato szerű effektre is képes volt, ha a billentyűt leütés után mozgatta a játékos.

A fortepiano pont ezt a problémát próbálta megoldani, csak jobban, teltebb hanggal, finomabb mechanikával, több árnyalattal, és mint látjuk Bach-nak nagyon is tetszett, csak néhány szakmai tanácsot adott Silbermann-nak, aki állítólag meg is sértődött ezen, de végül több mint egy évtizednyi munkával kijavította a hangszer gyengeségeit, annyira jól, hogy amikor a porosz király, II. Frigyes kipróbálta a hangszert az összeset megvette, és a potsdami palotájában minden terembe volt egy. 1747-ben járt nála Bach, és végig is próbálta az összeset, mindegyiken más témára improvizált, még 6 szólamú fúgát is rögtönzött a királynak.  Ezekre a fortepianokra már “áldását” adta Sebastian.

De akkor miért nem volt otthon neki, és miért nem komponált rá? A válasz egyszerű: az ára miatt. Egy olcsó fúvós vagy vonós hangszer néhány tallérba került, ezt egy akkori polgár nehezen, de megengedhette magának. Például egy borbély éves jövedelme 50 tallér volt a 18. század első felében. Egy csembaló már 50-70 tallért kóstált, ezt már csak a muzsikusok vették meg a munkájuk végett, illetve a gazdagok. Egy fortepiano ára pedig 115 tallér volt amit Bach segített eladni. Új és drága hangszer volt még akkor, Bach fiai és a bécsi klasszikusok diadalmaskodtak a fortepiano mögül néhány évtizeddel később, amikor már kezdett egyre jobban elterjedni, és átvette a csembaló helyét, sőt szép lassan a 19. században az otthoni hangszerré vált minden tehetősebb háztartásban.

A Wohltemperiertes Klavier sorozatot különböző billentyűs hangszerekre írta a szerző, pontos meghatározás nincs, csak a darabok sajátosságaiból következtetnek a szakértők, hogy csemballó, klavichord vagy orgonára szánta e Bach. Először hallgassuk meg az első sorozat második, c-moll darabját csembalón adja elő Anthony Newman, majd egy modern zongorán ugyanezt Szvjatoszlav Richter. Melyik tetszik jobban? És vajon Bach-nak melyik tetszene jobban?

“Varázs fuvola” koncert beszámoló

Tegnap este a Piliscsabán, a Páduai Szent Antal Iskola tanárai adtak egy ragyogó koncertet.

Nem is szorulnak a dicsérő szavaimra az előadók, a tömött aula, és végén szűnni nem akaró taps jól jellemzi a koncert sikerét. Ez a kisváros sok örömet kapott a művészektől, Sutyinszki Beáta (fuvola), Mayer Angyalka (zongora), Kovács Ágnes (hegedű), Rosta Zsófia (brácsa), Puszta Betty (cselló).

Mozart mindig jó választás kezdésnek. Zenéjének földöntúli szépsége és egyszerűsége elfújja a hétköznapok sötét felhőit a lélek fölül, a 3. C-dúr fuvola quartett is abszolút ilyen zene. Elfelejtettem minden gondomat, a negatív gondolatok helyét átvette a nagybetűs ZENE. Mozart Bécsbe költözése után felkapott zenész és zeneszerző lett hirtelen, sorba jöttek a felkérések, és a koncertek, nappal tanított, este koncertezett, éjjel zenét írt.

Mozart után jött a meglepetés, a Bach h-moll szvit néhány részlete, de nem egy kis kamara átirat, hanem az iskola együttese előkerült és Petényi-Kassay Balázs vezényletével egy olyan összeállítással adták elő, amilyen Bach idejében volt egy átlagos zenekar, kb. 10 fő, csembaló basso continuo kísérettel. A mai világban szerintem különösen fontos Bach-ot hallgatni mert zenéje annyira kompakt, annyira kész van, hogy nem lehet se hozzátenni, se elvenni. Elsőre rengeteg hangjegy tűnik fel, de egy kis odafigyeléssel a tökéletes rendet találhatjuk meg, zaj és sallang nélkül. Tökéletes egyensúlya a mai gyors, zajos világunknak.

Ezután Sutyinszki Beátáé volt a főszerep. A zongoráról és a hegedűről mindenki tudja, hogy ezer hangszínre, millió effektusra képesek egy virtuóz keze alatt. Nyilván ez a többi hangszerrel is többé-kevésbé így van, csak ritkán van lehetőségünk hallani, a fuvola is ilyen, amit 99%-ban egy nagy zenekarban hallunk – “fuvola hangzással”. A művésznő megmutatta azt az ezer hangszínt tegnap este, Poulenc remek fuvola-szonátája egyben volt modern és klasszikus, és persze francia. Kazuo Fukushima japán szerző Mei című műve pedig egy túlvilági japán bambusz-fuvola hangulatot hozott el, egy egészen más hangszert hallottunk! A műsort a fuvola repertoár egyik alapműve, François Borne Fantasie Brillante on Themes from Bizet’s Carmen opera parafrázisa zárta.

Mayer Angyalka nem csak kísért, hanem egy szóló Liszt darabot is előadott, a Vallée d’Obermann-t a Zarándok évek Svájc kötetének nemcsak legigényesebb és legszebb művét, hanem zenetörténetileg is a legfontosabb. Már az első, 1833-as változatban tisztán megjelenik az úgynevezett tématransz- formáció ami később annyira fontos lesz a század második felében az összes haladó szellemű zeneszerző zenéjében. Egy téma van ami folyton alakul, átváltozik, jellegében, hangulatában és zeneileg egyaránt. A kotta tetejére Liszt idézeteket írt Byron-tól és Senancour-tól akinek regényhőséről kapta nevét a mű. Mit akarok? Mi vagyok? – áll a híres idézet a cím alatt. A hős akit megszédít a természet nagysága, vágyódik és szenved tőle egyszerre, végül rájön, hogy csak a saját érzései az igazak.  A regény témája ez, és ha meghallgatjuk a Liszt zongoraművét tökéletesen átélhetjük ezeket az érzéseket, amit ma már lehetetlen lenne, hiszen ezek egy romantikus, 19. századi művész érzései. Liszt darabok nem csak csillogó, technikailag nehéz virtuóz szalonművek, rengeteg érzés van ott amit a felszínre kell hozni (vagy épp elfedni), illetve van egy másik nehézsége, amiről ritkán beszélnek. Liszt darabok nincsenek befejezve, nem olyan tökéletes művek mint Chopin hasonló balladái vagy fantáziája. Chopin műhöz nem lehet hozzátenni, vagy elvenni, mert megváltozik és rossz lesz.  Ezzel szemben Liszt sose tekintett a műveire úgy mint valami kész, megváltoztatatlan, szent írásokra. A összes 30 és 40-es évekbeli zongoradarabját, így ezt is többször átírta életében, és ha végighallgatjuk figyelmesen most se alkot tulajdonképpen egy teljes egészet, inkább egy szinte csapongó álmodozás, néhol vad, néhol gyengéd.  Így az előadó egy befejezetlen festményt kap hegyekről és völgyekről, megtöltve hatalmas érzésekkel, amiket meg kell zaboláznia, és egy olyan képet mutatni nekünk ami mai szemmel szép. És ezt a művésznő csodaszépen megfestette.

A koncert egyetlen negatívuma a terem volt. Az iskola aulája építészeti műremek, percekig lehet nézni az íveket, oszlopokat, famunkát, de mint koncertterem nem működik. Rengeteg ember jött, a szervezők gyorsan kapcsoltak és hoztak még székeket, de így sokan a terem szélére szorultunk, ahonnan nem lehetett mindent látni.

Az iskola további programjairól a weboldalukon lehet olvasni.

Horowitz előadásában az Obermann völgye, íme.

Hangulatok – boldog karácsonyt!

Több mint két éve csináltam felvételt, azóta rengeteg dolog történt. 2012. januárjától tanárhoz járok, és 2013. májusban vettem egy igazi zongorát.

Családomnak és barátaimnak készültek ezek a felvételek. A tanulság hogy, egy igazi zongorán milliószor nehezebb hallgatható felvételeket produkálni, mint a régi digitálison. Cserébe igazi hang van, nem egy lapos mű-valami. A mikrofon kiválasztása, beállítása, próbálgatása sok órát elvett már (kösz Norbi), a CD borítók megtervezése és kinyomtatása is 1-2 órába telt (kösz Laci), a felvételek elkészítése meg… nos, fogalmam sincs, de régóta készül :).

Sokat tanultam egyébként ebből is, még sok ezer óra gyakorlás van előtte, mire tényleg jó felvételeket tudok készíteni. Íme a YouTube playlist, a tovább után bekezdés a művekről.

Hangulatok – boldog karácsonyt! bővebben…

Open Goldberg Project

A Kickstarter néhány éve felrázta a kreatív, jó ötletekkel előrukkoló embereket Amerikában, minden héten jött egy meghökkentő hír, hogy néhány nap alatt összeszedtek egy filmre, videójátékra, műanyag bigyóra – szinte bármire dollár százezreket, sőt néha milliókat.

A komolyzene képviselői is megpróbálták a szerencséjüket, rengeteg fiatal zenész gyűjt most is a saját CD-jének elkészítésére, drága a stúdió bérlés. Aztán ott vannak az ambiciózusabb projektet, a Musopen célja, hogy mindenféle copyright nélkül tesznek közzé felvételek és kottákat, amelyeket bárki bárhonnan meghallgathat és letölthet, nekik volt egy 2010-es Kickstarter projektjük ahol a remélt $11,000 helyett majdnem 70 ezer dollár gyűlt össze, ebből a pénzből stúdiót és szimfonikus zenekarokat fizettek meg, hogy szimfóniákat és concerto-kat vegyenek fel, amik a weboldalukon meghallgathatunk azóta. Legfrissebb ötletük a Set Chopin Free, amihez a gyűjtés pont ma fog lejárni, és 91 ezer dollár már meg is van, az összes Chopin művet fel fogják venni a lehető legjobb minőségben, videóval együtt.

Az Open Goldberg Project 2011-ben indult, azzal a céllal, hogy J.S.Bach Goldberg variációinak egy friss és modern, jogdíjak nélküli kotta kiadását létrehozzák, illetve felvételt is Kimiko Ishizaka-val. A Kickstarter projektjük sikeres volt, azóta Kimiko járja a világot és folyamatosan koncertezik, tehát a fiatal művész karrierjén is nagyot lökött ez a hírverés. A kották és felvételek mindenféle formátumban a weboldalukon elérhetőek. Egyébként azt meg kell jegyezni, hogy az IMSLP.org-on évek óta elérhető millió kotta amiket 70 évnél régebb óta adtak ki, így a Goldberg is, és felvételekből is fellelhető közkincs státuszban, az előbb említett Musopen oldalán.

De most Kimiko felvételét hallgassuk, akinek annyira bejött ez, hogy már a következő Kickstarer projekt fut, a Wohltemperiertes Klavier hasonló feldolgozása. A Bösendorfer támogatja mindkét projektet, egy friss videót fel is töltöttek ahol Kimiko kiválasztja a hangszerét az új felvételekhez.

Golden Record

36 évnyi utazás után a Voyager-1 elhagyta a naprendszerünket, rajta a híres Golden Record-dal, egy aranyozott lemez ami a földről tartalmaz rengeteg nyelven üdvözlést, hangokat, képeket, és néhány zenét.

Carl Sagan válogatta össze a földet meghatározó hanganyagot, ami természetesen sok népdalt tartalmaz a világ minden tájáról, néhány komoly zenét, és néhány modern popzenét. A Blues-t Blind Willie Johnson képviseli, a Rock and roll-t Chuck Berry, a jazz-t pedig Louis Armstrong. Sagan a Beatles-től a Here Comes the Sun-t is a lemezre akarta tenni, de a kiadó közbe szólt, nehogy már ingyen hallgathassák az űrlények!

A barokk érát természetesen J.S.Bach képviseli, mindjárt 3 zenével, a második Brandenburgi Concerto első tételét Karl Richter vezényli, a hegedű partitákból a harmadikból a Gavotte en rondeau tételt Arthur Grumiaux játssza és a WTC C-dúr híres prelűdjét Glenn Gould adja elő. A klasszikus érát Mozart Varázsfuvolájából a méltán híres éjkirálynő áriája képviseli, Edda Moser énekli. A romantikus kort pedig Beethoven két műve, az 5. szimfóniát Otto Klemperer vezényli, a Cavatina-t a 13. kvartettből pedig a Budapest Sring Quartett adja elő. És végül a modern zenét Stravinsky 100 éves Tavaszi áldozat-a reprezentálja.

Stílusosan: Ecce Homo!