bach címkével jelölt bejegyzések

Bach és a Cselló

Bach első cselló szvitjéből a prelúdiumot mindenki ismeri, 20 század egyik meghatározó 2 perce, amely az összes cselló művész repertoárján ott van, rengeteg filmbe hallottuk, sokszor felhasználták már a legkülönbözőbb célokra, de meglepő hogy az előző századokban egy ritkán játszott mű volt ez. Ezért is imádom a komolyzenét, rengeteg ilyen főnixmadár mű van amit elfelednek hosszú időre, aztán egy előadó művész rátalál, és újra éled a zene.

Néhány hete írtam, hogy a cselló csak a 20. században lett igazán elfogadott szóló hangszer, és ez részben a cselló szvitek miatt is történt így. Sajnos kézirat nem maradt fent ebből a 6 szvitből, csak másolatok, amik eltérnek egymástól több helyen, ráadásul mai napig vitatkoznak a szakértők olyan dolgokon is, hogy egyáltalán milyen hangszerrel kell előadni, ugyanis Bach idejében több fajta vonós hangszer volt. A Pablo Casals 13 évesen találkozott véletlenül először a művekkel, és egy emberöltőn át tanulmányozta az akkor még kevesek által ismert zenét. 1925-ben mind a hatot felvették vele, 48 éves volt ekkor a mester, és egy csapásra híresek lettek a cselló szvitek.

A harmadik szvit prelúdiumát hallgassuk most Casals-tól, de az egész műről is van egy felvétel.

5 zseni, 5 személyiség

Az emberről nagyon sokat elárul a kézírása, hogy hogyan bánik a munkájával. Kedvenc zeneszerzőim kézirataiból is szépen kijönnek a személyiség jegyek, érdekes végig nézni néhány munkájukat mert sokat elárulhat az adott műről.

Johann Sebastian Bach a nyugati modern zene atyja. Ő volt az első zseni, imádta a zenét, rengeteg újítást hozott be, és mai napig hatással munkája a zenészekre. Beethoven, Chopin, Liszt, Bartók, lehetne még sorolni a nagy neveket akik általában idősebb fejjel mind Bach műveket vizsgáltak, és későbbi műveiknél jelennek meg szépen az ellenpont használata, és más Bach vívmány.

Bach imádta a zenét, és ez a kottáján is látszik, ezekből a kéziratokból mai napig lehetne játszani. Hibát és javítást ritkán találunk, ő fejben írt zenét, mint később Mozart. Csodálatosak azok az ívek!

Franz Schubert egy különleges zseni volt. Ugyan Bach-ot sem igazán ismerték el korában, de Schubert mindenben “megbukott”. Mint zenész, zongorista sem vált be, nagy operákat szeretett volna írni de mind csúfos bukás lett, és egyéb műveivel meg nem törődött senki. Tanárként is nehezen tudott elhelyezkedni, ezért pénze sohasem volt, saját lakásról szó sem lehetett, ezért a családja is fura szemmel nézett rá. És tetézte ezt a halálos ítélet huszonévesen, szifilisz. Ő ebbe szép lassan beletörődött, utolsó szonátáiba ez szépen hallatszik.

Rengeteg német költő versét zenésítette meg, több mint 600 dalt írt, és úgy látszik ezek nagyon fontosak voltak neki, a felső kottán látszik milyen szépen kidolgozott, és milyen szép a dalszöveg írása. Ezzel szemben az alsó kottán, a 3 zongoradarab egyik oldalát nézve mintha más írta volna, pedig nem. Sok javítás, csúnya, gyorsan odavetett hangjegyek. Talán nem ő sem gondolta fontosnak ezeket, mint a publikum a korában? Pedig milyen fontos művek!

Frédéric Chopin a lengyel csodagyerek megszállottan maximalista volt. Az ő kezéből nem kerülhetett ki rossz munka. Sokszor több hónapig, sőt néha évig dolgozott egy művön, improvizált, jött egy ötlet, azt papírra vetette, aztán híresen sokáig szenvedett azzal. George Sand, Eugène Delacroix és több más barátja is sokszor számolt be róla, hogy Chopin mennyit tudott dolgozni akár egy rövidke prelűddel vagy mazurkával.

Az első az Op. 26-os polonéz, fiatal kori műve. Ha valami hibát ejtett azt feketén lesatírozza, nehogy meglássa valaki azt a borzalmas rosszat amit odaírt! Látszik mennyire gondos volt a kézirataival, minden jelzés pontosan a helyén van, ebből is játszani lehetne. Chopin egy olyan korszakban élt ahol a zene volt a középpontban, és gyorsan fejlődött, ezzel szemben ő hű volt Bach-hoz és Mozart-hoz, nem tartotta magát romantikusnak, és valóban műveiben a sok újítás mellett ott a klasszikus rend, ahogy a kézirataiban is. A második képen az Op. 53-as, híres hősi polonéz amit már idősebb fejjel írt, az érdekesség itt, hogy az utolsó sorban kitör a rendből, a lap szélére írja a végét.

Liszt Ferenc a magyar csodagyerek idős koráig nem volt valami jó zeneszerző. Bár rengeteg ötlete jött húszas és harmincas éveiben a koncertkörútjain, de ezek nem voltak kidolgozott művek, mindegyiket később átírta, és Weimar-ban, vagy később, idősebb korában születtek ezekből a mesterművek.

A második balladája kézirata nagyon jellemző. Az első oldal szépen kidolgozott, még ujjrendek is vannak ami azért elég meglepő. Ekkor még lelkes és gondos szülő, pontos és pedáns az első néhány oldal, de ahogy halad előre már új ötletek kavarognak a fejében amiket meg kell valósítani, hisz a zenének folyamatosan meg kell újulnia! Az utolsó oldalakon már össze-vissza kezdi a sorokat, és a tipikus liszti díszítések, futamok fura íveket rajzolnak, kilógnak, vagy épp összetöpörödnek hogy valahogy beleférjenek a szabott keretbe. Azért a gondosságot nem veszíti el itt sem a mester, minden ott van a helyén, csak éppen gyorsabban vetette papírra, vagy épp kihúzta később.

És végül Bartók Béla, aki kivételesen pontos volt a kottáiban. Neki a kotta az szent volt, nem csak a sajátja, hanem más szerzőké is, ki nem állhatta ha egy diákja fura rubato-kat, más dinamikát alkalmazott például egy Chopin műnél, mindig ragaszkodott, hogy azt játssza ami a kottába van írva.

Az első kotta a hegedűversenyből van, minden pontosan, egyenes vonalak. A második kotta az idős kori szonáta két zongorára és ütőhangszerekre művéből van ami egy fura, újító, soha nem hallott hangzás. Sok jegyzet, magyar szavak.

Bach és Bartók

Március 21-én volt a 327. évfordulója Johann Sebastian Bach-nak, Bartók Béla pedig ma lenne a 131 éves. Bartók zenéje modern, még ma is, sőt még valószínűleg elég sokáig az marad, Bach zenéje viszont univerzális, szokták mondani hogy a múlt, a jelen és a jövő zenéje is egyben Bach művészete.

Bach-ról rengeteg “nagy” idézet van. Nem minden zenész hisz istenben, de minden zenész hisz Bach-ban. Bach bármilyen hangszeren tökéletes. És ehhez hasonlókból még lehetne sorolni, persze ez nem is véletlen, a nyugati zenében mindenhol megtalálható egy kis Bach. Martha Argerich tolmácsolásában a második Partita, Martha játékában a swing néhol olyannyira benne van, hogy ha kiragadnánk azt a részletet jazz muzsikának is hihetnénk.

Bartók is odavolt természetesen Bach-ért, bár fiatal korában Beethoven-t játszott, és zeneszerzésére is ő hatott, de később felfedezte a barokk mestereket, és megjelent Bartók zenéjében is az ellenpont, Ujfalussy József Bartók könyvéből idéznék egy részletet a Mikrokozmosz-ról: “Bach a vezetője a szigorú ellenpontos szerkesztés útvesztőiben, ő ad példát a kis remekművek mértanilag világos, átlátszó szerkesztéséhez, a zongorajáték és a kompozíciós technika belső egységéhez.”.  De több művénél is feltűnik a polifónia és az ellenpont bachi alkalmazása. Hallgassuk a Szonatinát Szokolay Balázs előadásában.

Bach és a billentyűk

Nem minden zenész hisz istenben, de mindegyik hisz Bach-ban. Szokták mondani. És tényleg, Johann Sebastian Bach indította el a nyugati zenét a fejlődés útján, mindenben ott van a szelleme és a vívmányai, egy modern kísérleti elektronikus zenében, egy 60-as évekbeli klasszikus rockban, egy könnyed jazz nótában, és így tovább mehetünk vissza az időben egészen a mesterig.

Bach-ot előadni nem egyszerű. Először is ha billentyűs hangszerről van szó akkor azt tudni kell, hogy a mai zongora akkor még nem létezett, helyette volt csembaló amibe viszont nincs dinamika, csak egyféle hangerősségre képes, tehát az előadó művésznek át kell érezni, bele kell látnia a műbe, mert a mai zongora sok lehetőséget ad, de egy Bach billentyűs concerto csak akkor lesz szép ha értő kezek szólaltatják meg.

Ezért csak kevés művész tud úgy hozzányúlni ezekhez a csodálatos zenékhez, hogy egyszerre jót és újat is adjanak. Napjaink egyik új sztárja David Fray aki csodálatosan játszik Bach-ot és Schubert-et. 2008-ban robbant be a “Swing, Sing & Think” dokumentum filmmel, ahol ő játssza és vezényli Bach billentyűs concerto-it a Deutsche Kammerphilharmonie Bremen zenekarral.

Kedvencem a negyedik (BWV 1055 A-dúr), Fray mesteri, hibátlan.

Glenn Gould

Ma lenne 79 éves Glenn Gould, a híres kanadai zenész. Azért emeltem ezt ki, mert ő sose beszélt magáról úgy mint zongorista, fiatal korában fellépett ugyan, de aztán visszahúzódó életet élt, ahol csak a zenével foglalkozhatott. Írt is, de csak néhány kész műve maradt fent, ellenben sok átiratot készített zenekari művekből zongorára.Gould egy csodabogár volt, állítólag autistának is diagnosztizálták. Nem bírta ha megérintették, és sok érdekes szokása volt. Nem azért látjuk minden felvételen ilyen fura pózba mert kis ember lett volna, egyrészt a zongorát magasabbra kellett emelni neki, és csak egy széken volt hajlandó játszani amit az apukája csinált neki kiskorában, és ez elég alacsony volt. A dúdolása, éneklése sokaknak nem tetszik, de én már nem tudok bach-ot hallgatni Glenn énekhangja nélkül :), egyébként anyukája tanította rá, hogy énekeljen mindent amit játszik zongorán.