barenboin címkével jelölt bejegyzések

Szomorúság

Alfred de Musset Tristesse című versébe egy hitét és céljait vesztett ember minden érzése benne van.

Musset a romantikus francia költők egyik kiemelkedő alakja, Victor Hugo barátja, néhány évig a 30-as évek elején forró viszonyt folytatott a hírhedt írónővel, George Sand-dal. Az írónő már Musset előtt is úgymond gyorsan váltogatta a partnereit, amikor észak Itáliában utaztak együtt Alfred megbetegedett, és az ágyat nyomta hetekig, George ezt helyzetet lassan megunta, és a kezelőorvossal csalta meg a betegágyon fekvő kedvesét. Musset összetörve ment haza Párizsba, és költészete ezután szinte kizárólag a szomorúságról szólt. A Triestesse, azaz Szomorúság szonettet Illyés Gyula fordította.

Szomorúság

Se kedvem, se célom, se vágyam,
se jóbarátom, se erőm,
és az se, hogy büszkélkedőn
rendeltetésem nagynak lássam.

Azt hittem, hogy hű szeretőm
az igazság lesz, rátaláltam
s már fordítottam is a hátam,
ahogy átölelt pihegőn.

És mégis ő az örökélet,
s kik nélküle a földön éltek,
süketek voltak és vakok.

Isten szól, felelnünk kell rögtön.
Egy kincsem maradt még e földön,
hogy néha sírnom adatott.

George Sand-nak Liszt Ferenc mutatta be barátját, Frédéric Chopin-t, akit meg is szerzett magának, a zenetörténet egyik leghíresebb kapcsolata lett az övék. A sors érdekes iróniája, hogy Liszt utolsó éveiben pont azt érezte amit Musset Sand után. Liszt is szerelmes volt, csak nem egy nőbe, hanem az életbe, a zenébe, az alkotásba. Őt vagy imádták, vagy gyűlölték, és ezért rengeteg támadás érte, öreg korára megcsömörlött, ekkor írt egy dalt ehhez a műhöz, 1872-ben. Daniel Barenboin és Dietrich Fischer-Dieskau felvétele.

Az Appassionata

Ha már az árnyékról szó esett akkor álljon itt maga a mester is egy művel. 23. szonátája, a később Appassionata néven elhíresült alkotás, nem csoda hogy Schubert feszélyezve érezte magát.

Beethoven a századforduló környékén kezdte megtalálni a saját hangját, saját ritmusait, saját zenéjét. Az úgynevezett korai korszakában Mozart, de főleg Haydn és C.P.E. Bach voltak rá nagy hatással, például itt-ott korai műveiben megjelennek azok a klasszikus mozarti díszítések, kromatikus futamok, de zeneileg ezek másodlagosak, és a felnőtt Beethoven feleslegesnek találta ezeket a csillogásokat.

Egyszerűbb, de hatásosabb ritmusokat kezdett el használni, és a hosszú, több részből álló témák helyét átvették a rövidebb, úgynevezett témamagok, amik a romantika vezérmotívumainak előfutárai tulajdonképpen. Vegyük például a rövid-rövid-rövid-hosszút, a leghíresebb beethoveni motívum, avagy a sors kopog az ajtón. Az 5. szimfónia első tételét mindenki ismeri, de ha tovább hallgatjuk a szimfóniát, a 3. tételben ismét visszatér. És le is lőttem a poént ezzel, ez a szonáta az 5. előtt készült néhány évvel, és mi tűnik fel benne elég sokszor? Igen. Először lehet fel sem tűnik, de most már mindenhol hallani fogod. Daniel Barenboin 2006-os előadása.