bartók címkével jelölt bejegyzések

Vad Bartók

Mindannyian ismerjük Bartók vad oldalát, külföldön “barbároknak” hívták őket Kodállyal.

Van aki szereti, van aki nem, egy biztos: zseniális. A Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című műve az egyik legismertebb volt életében, ma már kevesebbet adják elő. 1936-ban készült, természetesen megrendelésre, a 20-as évektől a világhírnévnek örvendő zeneszerzőt elárasztották a felkérések .  A hangszer összeállítás merész, Stravinsky óta a ritmus rendkívül divatos újdonság volt a 20. század szerzőinek, Bartók az ütős szekcióval kísérletezett több ízben, 6 különböző ütős hangszer kell a megszólaltatáshoz. A hetedik a cseleszta, amit a 19. század végén egy francia hangszerész épített meg, gyakorlatilag egy pianínó, csak húrok helyett fém hengereket ütnek meg a kalapácsok. Kicsit olyasmi a hangja mint egy zenedoboznak, csak teltebb, mintha a mennyből szólna, ahogy a neve is mondja. És végül, bár nincs benne a mű címében, de egy zongora is kell az előadáshoz.

A második tétel egy gyors, gyilkos tánc, fura, ma is frissnek ható hangeffektekkel, és érdekes ritmussal, szonáta és concerto szerű ez a tétel. Fricsay Ferenc vezényel a felvételen.

Hangulatok – boldog karácsonyt!

Több mint két éve csináltam felvételt, azóta rengeteg dolog történt. 2012. januárjától tanárhoz járok, és 2013. májusban vettem egy igazi zongorát.

Családomnak és barátaimnak készültek ezek a felvételek. A tanulság hogy, egy igazi zongorán milliószor nehezebb hallgatható felvételeket produkálni, mint a régi digitálison. Cserébe igazi hang van, nem egy lapos mű-valami. A mikrofon kiválasztása, beállítása, próbálgatása sok órát elvett már (kösz Norbi), a CD borítók megtervezése és kinyomtatása is 1-2 órába telt (kösz Laci), a felvételek elkészítése meg… nos, fogalmam sincs, de régóta készül :).

Sokat tanultam egyébként ebből is, még sok ezer óra gyakorlás van előtte, mire tényleg jó felvételeket tudok készíteni. Íme a YouTube playlist, a tovább után bekezdés a művekről.

Hangulatok – boldog karácsonyt! bővebben…

Bartók, Kodály, Sándor

Sándor György 4 évig Bartóktól vett zongora leckéket és Kodálytól zeneszerzést. Halálukig tartotta velük a kapcsolatot, épp ezért rengeteg érdekes emléke volt erről a két géniuszról.

György beutazta az egész világot, az egyik legkeresettebb Liszt előadó volt fiatal korában, később pedig Bartók, Kodály és Prokofjev műveit játszotta gyakran, illetve rengeteg új, kortárs zenét mutatott be. Kétségkívül a legnagyobb nevéhez fűződő bemutató Bartók 3. zongoraversenye. Szinte utolsó napjáig a mester mellett volt, de nem tudott a zongoraverseny létezéséről, ugyanis Béla a feleségének írta titokban a fia segítségével mert a leukémia utolsó hónapjaiban nagyon elhatalmasodott rajta. Befejezni teljesen nem tudta, Serly Tibor segített Bartók halála után, és nem Bartók felesége mutatta be a művet, hanem Sándor György és Ormándy Jenő a Philadelphia Orchestra-val 1946. február 8-án. Egy interjúba György elmondja, hogy egy neves kritikus azt írta a 3.-ról hogy szép, jó, de 1-2 szezont fog csak megélni, azóta eltelt több mint fél évszázad és a legtöbbet játszott és felvett zongoraversenyek között van. Az első tétel a Bécsi szimfonikusoktól Michael Gielen vezetésével.

Kodálytól évekig vett zeneszerzés órákat a Zeneakadémián, David Dubal két interjújában (első és második) elmondta, hogy az első években csak többszólamú zenéket tanulmányoztak és hogy Kodály sose mondta egy diákjának se, hogy mit csináljon, pont ellenkezőleg: mit ne! Múlt héten egy korai Kodály mű volt ahol még Brahms és Debussy emléke volt hallható, most egy sokkal későbbi, zenekari műként ismert darabot mutatok, eredetileg zongorára írta Kodály a Marosszéki táncokat, íme.

5 zseni, 5 személyiség

Az emberről nagyon sokat elárul a kézírása, hogy hogyan bánik a munkájával. Kedvenc zeneszerzőim kézirataiból is szépen kijönnek a személyiség jegyek, érdekes végig nézni néhány munkájukat mert sokat elárulhat az adott műről.

Johann Sebastian Bach a nyugati modern zene atyja. Ő volt az első zseni, imádta a zenét, rengeteg újítást hozott be, és mai napig hatással munkája a zenészekre. Beethoven, Chopin, Liszt, Bartók, lehetne még sorolni a nagy neveket akik általában idősebb fejjel mind Bach műveket vizsgáltak, és későbbi műveiknél jelennek meg szépen az ellenpont használata, és más Bach vívmány.

Bach imádta a zenét, és ez a kottáján is látszik, ezekből a kéziratokból mai napig lehetne játszani. Hibát és javítást ritkán találunk, ő fejben írt zenét, mint később Mozart. Csodálatosak azok az ívek!

Franz Schubert egy különleges zseni volt. Ugyan Bach-ot sem igazán ismerték el korában, de Schubert mindenben “megbukott”. Mint zenész, zongorista sem vált be, nagy operákat szeretett volna írni de mind csúfos bukás lett, és egyéb műveivel meg nem törődött senki. Tanárként is nehezen tudott elhelyezkedni, ezért pénze sohasem volt, saját lakásról szó sem lehetett, ezért a családja is fura szemmel nézett rá. És tetézte ezt a halálos ítélet huszonévesen, szifilisz. Ő ebbe szép lassan beletörődött, utolsó szonátáiba ez szépen hallatszik.

Rengeteg német költő versét zenésítette meg, több mint 600 dalt írt, és úgy látszik ezek nagyon fontosak voltak neki, a felső kottán látszik milyen szépen kidolgozott, és milyen szép a dalszöveg írása. Ezzel szemben az alsó kottán, a 3 zongoradarab egyik oldalát nézve mintha más írta volna, pedig nem. Sok javítás, csúnya, gyorsan odavetett hangjegyek. Talán nem ő sem gondolta fontosnak ezeket, mint a publikum a korában? Pedig milyen fontos művek!

Frédéric Chopin a lengyel csodagyerek megszállottan maximalista volt. Az ő kezéből nem kerülhetett ki rossz munka. Sokszor több hónapig, sőt néha évig dolgozott egy művön, improvizált, jött egy ötlet, azt papírra vetette, aztán híresen sokáig szenvedett azzal. George Sand, Eugène Delacroix és több más barátja is sokszor számolt be róla, hogy Chopin mennyit tudott dolgozni akár egy rövidke prelűddel vagy mazurkával.

Az első az Op. 26-os polonéz, fiatal kori műve. Ha valami hibát ejtett azt feketén lesatírozza, nehogy meglássa valaki azt a borzalmas rosszat amit odaírt! Látszik mennyire gondos volt a kézirataival, minden jelzés pontosan a helyén van, ebből is játszani lehetne. Chopin egy olyan korszakban élt ahol a zene volt a középpontban, és gyorsan fejlődött, ezzel szemben ő hű volt Bach-hoz és Mozart-hoz, nem tartotta magát romantikusnak, és valóban műveiben a sok újítás mellett ott a klasszikus rend, ahogy a kézirataiban is. A második képen az Op. 53-as, híres hősi polonéz amit már idősebb fejjel írt, az érdekesség itt, hogy az utolsó sorban kitör a rendből, a lap szélére írja a végét.

Liszt Ferenc a magyar csodagyerek idős koráig nem volt valami jó zeneszerző. Bár rengeteg ötlete jött húszas és harmincas éveiben a koncertkörútjain, de ezek nem voltak kidolgozott művek, mindegyiket később átírta, és Weimar-ban, vagy később, idősebb korában születtek ezekből a mesterművek.

A második balladája kézirata nagyon jellemző. Az első oldal szépen kidolgozott, még ujjrendek is vannak ami azért elég meglepő. Ekkor még lelkes és gondos szülő, pontos és pedáns az első néhány oldal, de ahogy halad előre már új ötletek kavarognak a fejében amiket meg kell valósítani, hisz a zenének folyamatosan meg kell újulnia! Az utolsó oldalakon már össze-vissza kezdi a sorokat, és a tipikus liszti díszítések, futamok fura íveket rajzolnak, kilógnak, vagy épp összetöpörödnek hogy valahogy beleférjenek a szabott keretbe. Azért a gondosságot nem veszíti el itt sem a mester, minden ott van a helyén, csak éppen gyorsabban vetette papírra, vagy épp kihúzta később.

És végül Bartók Béla, aki kivételesen pontos volt a kottáiban. Neki a kotta az szent volt, nem csak a sajátja, hanem más szerzőké is, ki nem állhatta ha egy diákja fura rubato-kat, más dinamikát alkalmazott például egy Chopin műnél, mindig ragaszkodott, hogy azt játssza ami a kottába van írva.

Az első kotta a hegedűversenyből van, minden pontosan, egyenes vonalak. A második kotta az idős kori szonáta két zongorára és ütőhangszerekre művéből van ami egy fura, újító, soha nem hallott hangzás. Sok jegyzet, magyar szavak.

Bach és Bartók

Március 21-én volt a 327. évfordulója Johann Sebastian Bach-nak, Bartók Béla pedig ma lenne a 131 éves. Bartók zenéje modern, még ma is, sőt még valószínűleg elég sokáig az marad, Bach zenéje viszont univerzális, szokták mondani hogy a múlt, a jelen és a jövő zenéje is egyben Bach művészete.

Bach-ról rengeteg “nagy” idézet van. Nem minden zenész hisz istenben, de minden zenész hisz Bach-ban. Bach bármilyen hangszeren tökéletes. És ehhez hasonlókból még lehetne sorolni, persze ez nem is véletlen, a nyugati zenében mindenhol megtalálható egy kis Bach. Martha Argerich tolmácsolásában a második Partita, Martha játékában a swing néhol olyannyira benne van, hogy ha kiragadnánk azt a részletet jazz muzsikának is hihetnénk.

Bartók is odavolt természetesen Bach-ért, bár fiatal korában Beethoven-t játszott, és zeneszerzésére is ő hatott, de később felfedezte a barokk mestereket, és megjelent Bartók zenéjében is az ellenpont, Ujfalussy József Bartók könyvéből idéznék egy részletet a Mikrokozmosz-ról: “Bach a vezetője a szigorú ellenpontos szerkesztés útvesztőiben, ő ad példát a kis remekművek mértanilag világos, átlátszó szerkesztéséhez, a zongorajáték és a kompozíciós technika belső egységéhez.”.  De több művénél is feltűnik a polifónia és az ellenpont bachi alkalmazása. Hallgassuk a Szonatinát Szokolay Balázs előadásában.