brahms címkével jelölt bejegyzések

Egy idős zeneszerző altatója

Johannes Brahms 57 éves korában elszánta magát, hogy itt a munka vége, nincs több koncertezés, utazás, küzdés, zeneszerzés. Szerencsénkre nem tudta ezt mind betartani.

Brahms tulajdonképpen a múltban élt, Beethoven és Schubert zenéje hatott rá, és a klasszikus, illetve korai romantikus értékeket képviselte. Egész életében küzdött az új zene, Berlioz-Liszt-Wagner vonal ellen, akik szépen lassan szétszakították a tonális zene határait, és a klasszikus formákat is teljesen megváltoztatták. 1890-ben amikor már egész Európában elismert volt Wagner zenéje, és jött egy új generáció akik még újabb és újabb ötletekkel álltak elő a zene világában Brahms úgy érezte elég volt, visszavonult, de a komponálást nem bírta abbahagyni.

Opus 116, 117, 118 és 119-es zongoraciklusai mind mesterművek, a 20 perc körüli ciklusok kis miniatűrökből állnak, melyekből az intermezzo-k lettek a legismertebbek, ezek a nyugodt, szép, páratlanul mély zenék néhány perc alatt egy egész életet mesélnek el. Brahms csak “az én öregkori altatódalaim”-nak hívta ezeket.

A Neuhaus tanítvány Radu Lupu szerintem az egyik legjobb Brahms előadó, az egész Op. 118-as ciklus elérhető itt, de én most csak a második intermezzot, A-dúr-t emelném ki, csak 6 perc, de mintha 1 órára elfelejtenénk a világ gondjait, és egy szép mesét hallanánk egy boldog, teljes életről.

Magyar táncok egy némettől

Hamburgban voltam a héten, ezért ma a város szülötte Johannes Brahms muzsikája szóljon ismét. A 19. században nagy változás volt, hogy sok muzsikus “szabad” lett, nem tartotta el egy mecénás nemes, hanem saját maguk keresték a pénzt koncertekkel és a kiadott kottákkal. Nagyon keresettek lettek az opera átiratok zongorára, később pedig a tánc alapú művek, keringők, mazurkák, és a magyar ritmusok.

Liszt a 40-es évekbeli magyar és erdélyi illetve román koncertkörútjain hallott dallamokból írta először a “Magyar dallok”-at, majd ezekből később a rapszódiákat. Brahms miután megismerkedett a hegedűművész Reményi Edével sokat koncerteztek együtt, Budapesten is. Ő is feljegyezte az itt hallott muzsikát mint Liszt, és persze mind a ketten magyar népdaloknak hitték ezeket tévesen. Először négykezes zongora változat, majd szóló, később mindenfajta kiadást megélt a Magyar táncok, még zenekarit is. Halljuk a leghíresebbet Yehudi Menuhin-tól és Adolph Baller-tól, az ötödiket ami egy csárdáson alapul.

Brahms és Csajkovszkij

Brahms 1833. május 7., Csajkovszkij pedig pont 7 évvel később született. A késői romantikai két nagy alakja, akiket ma már egy oldalra teszünk. Nem szerették az “új zenét” ahogy Liszt és Wagner hívták az ő vívmányaikat, inkább visszatértek a régebbi, megszokott formákhoz.


Bár egy oldalra tesszük őket, mégis nem szerették egymás zenéjét. Többször találkoztak, és mint barátok váltak el. Ellenben egymás művészetét nem kifejezetten kedvelték. Brahms híres volt a szunyókálásairól. Több legenda is fent maradt, amelyik zene nem nyerte el a tetszését azon egyszerűen elaludt. Csajkovszkij 5. szimfóniájának bemutatóján is aludt egy jót, és amikor Liszt bemutatta a h-moll szonátáját akkor is ami természetesen teljesen nonszensz. Csajkovszkij pedig egyenesen lenézte Brahms zenéjét. Bár a naplója alapján ez nem meglepő, nem lehetett egy kellemes ember, egyedül Mozart-ot szerette, szinte minden más zeneszerzőre volt pár rossz szava. Még Bach-ra és Beethoven-re is.

Először Brahms második zongora hangversenyét halljuk Barenboim-al illetve a Müncheni zenekarral Celibidache karmesterrel az élen. Először csak 3 tételt írt meg Brahms, így is több mint 40perces volt a mű és nagyon kimerítő a zongoristának, de a mester úgy gondolta hogy ez még kevés, így került a végére a híres negyedik tétel.

Csajkovszkij első zongora concertoját mindenki ismeri. Bamm bamm bamm – bamm bamm bamm. Nekem az első zenei emlékeim ehhez a műhöz kapcsolódnak, még nagy lemezen volt meg apámnak, díszes borítóval, és sokat hallgattam. Martha Argerich “püföli” a billentyűket, svájci zenekar élén pedig Dutoit.

Az elveszett Brahms mű

A klasszikus zenei életben nem mindennap találnak valami újdonságot, ráadásul egy elsőrangú zeneszerzőtől. Tavaly egy albumban találtak rá, bizonyos Arnold Wehner aki Göttingen városka zenei igazgatója volt birtokolt egy albumot amibe az ott járó zenészek mind beírtak valamit, köszönetet, üdvözlést, vagy épp egy rövidke művet. Schumann, Mendelssohn, Liszt és Brahms a leghíresebbek, ám Johannes nem csak néhány sorocskát írt hanem egy kis darabot.

A mű érdekessége hogy a fiatal Brahms aki épp Reményi Edével koncertezett ott, ezt a témát megtartotta később, és jó egy évtizeddel később az Op. 40-es kürt triójában felhasznált. Először Craig Sheppard mutatta be a nagy közönség előtt (2011. április 28.) egy koncertjén, halljuk.

Nagy visszhangot nem kapott, úgyhogy el is lett volna ez felejtve, ám majd egy évvel később a BBC felkapta a témát, beszélgetnek is róla Christopher Hogwood-al és Schiff Andrással néhány percben. Schiff előadását hallgassuk.

A 12 évvel később felhasznált téma a kürt trió scherzojában, 3 perctől. Barenboim-Perlman-Clevenger előadásban. A kis mű kottáját is le lehet tölteni, Albumblatt névre keresztelték, a moll-ban van, IMSLP.org vagy PianoStreet.com.