chopin címkével jelölt bejegyzések

Chopin 204

Frédéric 204 éve született Żelazowa Wola-ban, Varsótól nem messze egy kis faluban.

A születésnap a jókedvvel egyenlő általában, de Chopin munkásságban nem könnyű felhőtlen és felszabadult érzéseket találni. A Közép- és Kelet-Európai népek sajátja ez, soha sem volt egyszerű az életünk, népdalaink inkább szólnak búról, szerelmei bánatról, nehéz életről, elvesztett társakról. De most ezt tegyük félre, Chopin mazurkái között van azért néhány ami a vidéki idillt, szép emlékeket festi le, fiatal korában már Varsóban lakott, de sokat nyaralt vidéken, itt fertőzte meg a népének sajátos zenéje, ami művészetének alapja lett.

Arthur Rubinstein könnyed és finom előadásában még tökéletesebb ez a kis remekmű. Vannak zenék amiknél kivételes esetekben jobb az előadás mint maga a zene, és ezért lesz ismert. Aztán vannak olyan művek amik utolérhetetlenek, van sok jó előadás belőlük, de azért ismerjük és szeretjük mert egyszerűen a zene jó. És van az a nagyon ritka alkalom amikor az előadó egy tökéletes műből létrehoz egy olyan előadást ami megismételhetetlen, Rubinstein-t mai napig Chopin-Standardként tartják számon, ebben a másodpercben is egészen biztosan több ezer ifjú zongorista hallgatja, és próbálja megfejteni ezt a csodát.

Hangulatok – boldog karácsonyt!

Több mint két éve csináltam felvételt, azóta rengeteg dolog történt. 2012. januárjától tanárhoz járok, és 2013. májusban vettem egy igazi zongorát.

Családomnak és barátaimnak készültek ezek a felvételek. A tanulság hogy, egy igazi zongorán milliószor nehezebb hallgatható felvételeket produkálni, mint a régi digitálison. Cserébe igazi hang van, nem egy lapos mű-valami. A mikrofon kiválasztása, beállítása, próbálgatása sok órát elvett már (kösz Norbi), a CD borítók megtervezése és kinyomtatása is 1-2 órába telt (kösz Laci), a felvételek elkészítése meg… nos, fogalmam sincs, de régóta készül :).

Sokat tanultam egyébként ebből is, még sok ezer óra gyakorlás van előtte, mire tényleg jó felvételeket tudok készíteni. Íme a YouTube playlist, a tovább után bekezdés a művekről.

Hangulatok – boldog karácsonyt! bővebben…

Scarlatti és Chopin

Ne keresd e kompozíciókban a mély szándékot, hanem inkább a művészet szellemes tréfáját, hogy az vezessen rá téged a csembalón való friss, ügyes játékra.

Ezekkel a sorokkal kezdte Scarlatti az Essercizi kiadását, 1738-ban adták ki az első ilyen jellegű műveit, egytételes rövid zongora darabok, legtöbb AABB formában, néha hangnemileg párosítva. Nem szonátáknak hívta, mert ezek tényleg gyakorlatok voltak, etűdök, ahogy később nevezték, azonban Scarlatti után majdnem két emberöltőig az etűdök mechanikus gyakorlatok voltak, aztán jött a lengyel bárd, a zongora poétája, Frédéric Chopin aki 1829-33 között megírta az első etűd sorozatát. Érdekes összehasonlítani ezt a két nem mindennapi úriembert, sok meglepő hasonlóságot találunk.

Mindketten azután lettek igazán mesterei a zeneszerzésnek miután elhagyták hazájukat, és nem is tértek haza. A billentyűs hangszerekre írtak főképp, bár Scarlatti-nak született több operája és templomi műve is de ezekben nem remekelt. A kis, takarékos formák hívei voltak – lehet kicsiben alkotni nagyot!  Elzártan éltek a világtól, bár Chopin tulajdonképpen a művészet fővárosában élte le élete nagyobb részét, de Mallorca és Nohant világtól elzárt csöndjében alkotta legnagyobb műveit. Ismerték elődjeiket és kortársaikat, de folyton újítottak, Scarlatti mondta egyszer zenéjéről, hogy direkt úgy írta, hogy figyelmen kívül hagyta a tanultakat, de végeredményben a fülnek mégis kedves muzsika született.

Scarlatti gyakorlatainak, azaz ahogy ma ismerjük szonátáinak, és Chopin etűdjeinek ugyanaz a célja: egy technikai problémát körüljárni, de úgy, hogy ne mechanikus agyatlan gyakorlat szülessen belőle, hanem zene. Hallgassuk a két orosz titánt, először Emil Gilels Scarlatti szonátákat, majd Szvjatoszlav Teofilovics Richter kedvenc Chopin etűdjeit játssza.

Chopin 203 #2

Chopin-nek két születésnapja is van! Ugyanis az anyakönyvbe valamiért február 22-t írtak, valójában azonban március 1. volt a jeles nap.

Előző héten az első műveiről írtam, most nézzük élete utolsó éveit. 1847-ben, mikor végleg eltávolodtak George Sand-tól a tüdővész elhatalmasodott rajta, és állapota rohamosan romlott, utolsó két évét szinte ágyhoz kötve élte le. Egy angliai útra rávette az egyik tanítványa, de nem volt túl szerencsés, mert a nehéz londoni levegő és rossz időjárás csak rontott az állapotán. Míg utolsó párizsi koncertje hatalmas siker volt, addig Londonban közel sem sikerültek a fellépései ennyire, és minden este fárasztó viziteket kellett tennie a nemesi családoknál. Utolsó fellépése 1848. november 16. London, Guildhall-ban volt, a lengyel menekültek javára tartott estén, a közönséget inkább a tánc érdekelte, korabeli beszámolók alapján olyan halkan játszott Frédéric, és olyan kevés embert érdekelt valójában hogy össze sem hasonlítható a párizsi koncertekkel.

Utolsó nagy befejezett műve az Op. 65-ös cselló-zongora szonáta amit több évig csiszolgatott barátjával, a híres csellista Auguste Franchomme-al, az angliai út előtt elő is adták a Pleyel teremben Párizsban. Ezután már csak rövidebb keringőket és mazurkákat írt, de nem adta ki egyiket sem. Halálos ágyán az egyik kívánsága pont az volt, hogy a ki nem adott kéziratait égessék el, szerencsére ez nem történt meg, és ezeket a remekműveket, sok más régebbi ki nem adott művel együtt ma ismerhetjük.

Utolsó kompozíciója egy f-moll mazurka, amit később Op. 68-as sorozatban adott ki a titkára halála után, a negyedik az. Utolsó évében, 1849-ben, 10 hónap alatt csak két kis mazurkát írt, az f-moll -t már nem is saját kezével, egyik diákjának diktálta az ágyából. Rubinstein felvételének különlegessége, hogy a középső rész a 19. századi kottákban nem találhatjuk meg, ez egy viszonylag friss felfedezés, és ritkán játsszák ezzel.

Chopin 203

A 19. században az otthoni zenélés volt az egyik fő szórakozása a családoknak, ahogy nőtt az amatőr zenész családok száma úgy alkalmazkodtak a zeneszerzők ehhez a divathoz, rengeteg könnyű és nem túl hosszú miniatűr született zongorára és más hangszerekre.

A Chopin családba se volt ez másképp, apja jól játszott hegedűn és fúvós hangszereket is ismerte, anyja pedig zongorázott és énekelt. Ahogy az lenni szokott, egészen kis korában megmutatkozott a zenei tehetség a kis Frydryk-ben, és ahogy nőtt úgy terjedt a híre Varsóban. A nemesek egymással versengtek a kis csodagyerek kegyeiért, és egyre fiatalabbnak harangozták be, Chopin család azzal viccelődött már, hogy pár hónap múlva Frydryk már baba lesz újra.

De nem csak a zenélés érdekelte őt, hanem már 6-7 éves korában improvizált és zenét is szerzett, az első lejegyzett műve 1817-ben készült, 7 évesen, egy g-moll polonéz, bár ez még nem az a virtuóz csillogó stílus amit később képviselt Chopin, de a következő években rohamosan fejlődik, és több polonézt és néhány mazurkát is írt. Adam Harasiewicz felvételét halljuk.