dylan címkével jelölt bejegyzések

Blowin’ In The Wind

Ez van most. Miért? Elmondom, és fény derül arra is hogy január óta miért nem foglalkoztam az írással.

Januárban, az új évi fogadalmas bejegyzésben elejtettem már, hogy jelentkeztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem muzikológia azaz zenetudomány szakára. Életem legkeményebb 6 hónapja volt ez, de megérte a szenvedést.  Napi 6-12 órákat tanultam, készültem, gyakoroltam, zenét hallgattam a hét minden napján, és emellett persze az élet egyéb dolgait is el kellett végeznem. Persze ez nem ment csak úgy csettintésre, egész életemben realista voltam, mindig van egy könnyebb, simább út amit lehet választani, és könnyű volt arra fogni, hogy “ah úgysem menne”.

A zenetörténet megtanított szép lassan arra, hogy a “nagyok” nem így csinálták, ez egy átlagember útja, akarok én átlag ember lenni? Nem. Úgyhogy nekiálltam egy olyan jövőt felépíteni ami nehéz, néha homályos utakból áll. Nem tudom A választ, nem tudom mi lesz a végső cél (ha egyáltalán lesz), azt tudom, hogy ez érdekel és ezt szeretem, megyek előre. Egyszerre csak egy lépés, de megállás vagy visszafordulás nincs. Do or die.

Szóval lezajlottak felvételik és hihetetlen jól sikerült ahhoz képest, hogy például az ének, dallam diktálás, rengeteg modern zeneszerző és hozzájuk tartozó fogalom mind-mind új dolgok voltak számomra. Az eredmény? Az nem fontos, csak egy melléktermék az úton, egy kis útjelző tábla ami mellett el haladok.  Ötödik lettem, és 4 helyet indítanak, de van egy kis esély, hogy mégis sikerülhet most. Nem tudhatom a választ.

Imádom Dylan-t, mindig találok a dalszövegei közt olyat ami tökéletesen meghatározza a gondolataimat és érzéseimet. Nem tudom mennyi utat kell még lejárnom, nem tudom meddig kell még felnézem hogy lássam az eget, de megyek, a válasz ott zúg a szélben, megfoghatatlan, mégis előttem van.

Oh és a blog? Sok oldalnyi új ötlet van, megyek előre.

Gershwin és Dylan

Mi lehet a közös George Gershwin-ben és Bob Dylan-ben azon kívül  hogy korszakukat, és a jövendő idők muzsikáját meghatározó zenészek? Természetesen a blues!

Ahogy a jazz, a blues is a századfordulón alakult ki Amerika déli államaiban, afrikai gyökerekkel ahonnan jött az a bizonyos blue note, amit nem lehet lejátszani a modern, temperált hangolású hangszereken. Ez az úgynevezett blues skála meg is adja a szomorú, melankolikus hangulatát a zenének, ezért a dalszövegek is szinte mindig egy zátonyra futott szerelemről, elrontott életről, vagy az 1900-as években a rendőri brutalitásról, a fehérek rasszizmusáról szól. Az 1920-as években már a jazz-el együtt divatos stílussá vált, és mai napig megfigyelhető a hatása szinte minden zenére. A 60-as évektől a fehér rock and roll, country, latin zenészekre is óriási hatással volt a blues, új stílusok alakultak ki, új sztárok születtek, The Rolling Stones, Eric Clapton, The Animals, Led Zeppelin, vagy a címben említett Bob Dylan.

Gershwin zenéjére a blues ugyanúgy hatott mint a jazz, az Egy amerikai Párizsban és Rhapsody in Blue-ról már írtam korábban, ezekben ugyanúgy ott van a blues skála mint a jazz-es hangzások, de van egy műve Gershwin-nek amit egyenesen blues altatónak hívott. Ez a második prelűdje, ami a blues gyökereire koncentrál, íme a szerző előadásában.

Bob Dylan zenész és költő. Kezdetben egy folk zenész volt a sok közül, egy gitárral és szájharmonikával, de ahogy saját számokat kezdett írni és előadni a 60-as évek elején felfedezték, hogy dalszövegei mennyire kitűnnek.  Mindig van valami nagy igazság, értelem az emberekkel, kapcsolatokkal és politikával foglalkozó dalokban, gyakran irodalmi vagy például az All Along The Watchtower-ben bibliai utalásokkal vannak tele. A blues sokat alakult, torzult 100 év alatt, de egy fontos eleme megmaradt, az első sort mindig ismétlik, általában egy kicsit más szövegezéssel, mostanában a kedvencem, a Don’t Think Twice, It’s All Right-ban például így:

It ain’t no use to sit and wonder why, babe
It don’t matter, anyhow
An’ it ain’t no use to sit and wonder why, babe
If you don’t know by now
When your rooster crows at the break of dawn
Look out your window and I’ll be gone
You’re the reason I’m trav’lin’ on
Don’t think twice, it’s all right

Az eredeti verzió sajnos nem elérhető, de Joan Baez-től is érdemes meghallgatni, bár hiányzik belőle a szájharmonika, és Dylan jellegzetes szomorú énekhangja.