gershwin címkével jelölt bejegyzések

Gershwin és Dylan

Mi lehet a közös George Gershwin-ben és Bob Dylan-ben azon kívül  hogy korszakukat, és a jövendő idők muzsikáját meghatározó zenészek? Természetesen a blues!

Ahogy a jazz, a blues is a századfordulón alakult ki Amerika déli államaiban, afrikai gyökerekkel ahonnan jött az a bizonyos blue note, amit nem lehet lejátszani a modern, temperált hangolású hangszereken. Ez az úgynevezett blues skála meg is adja a szomorú, melankolikus hangulatát a zenének, ezért a dalszövegek is szinte mindig egy zátonyra futott szerelemről, elrontott életről, vagy az 1900-as években a rendőri brutalitásról, a fehérek rasszizmusáról szól. Az 1920-as években már a jazz-el együtt divatos stílussá vált, és mai napig megfigyelhető a hatása szinte minden zenére. A 60-as évektől a fehér rock and roll, country, latin zenészekre is óriási hatással volt a blues, új stílusok alakultak ki, új sztárok születtek, The Rolling Stones, Eric Clapton, The Animals, Led Zeppelin, vagy a címben említett Bob Dylan.

Gershwin zenéjére a blues ugyanúgy hatott mint a jazz, az Egy amerikai Párizsban és Rhapsody in Blue-ról már írtam korábban, ezekben ugyanúgy ott van a blues skála mint a jazz-es hangzások, de van egy műve Gershwin-nek amit egyenesen blues altatónak hívott. Ez a második prelűdje, ami a blues gyökereire koncentrál, íme a szerző előadásában.

Bob Dylan zenész és költő. Kezdetben egy folk zenész volt a sok közül, egy gitárral és szájharmonikával, de ahogy saját számokat kezdett írni és előadni a 60-as évek elején felfedezték, hogy dalszövegei mennyire kitűnnek.  Mindig van valami nagy igazság, értelem az emberekkel, kapcsolatokkal és politikával foglalkozó dalokban, gyakran irodalmi vagy például az All Along The Watchtower-ben bibliai utalásokkal vannak tele. A blues sokat alakult, torzult 100 év alatt, de egy fontos eleme megmaradt, az első sort mindig ismétlik, általában egy kicsit más szövegezéssel, mostanában a kedvencem, a Don’t Think Twice, It’s All Right-ban például így:

It ain’t no use to sit and wonder why, babe
It don’t matter, anyhow
An’ it ain’t no use to sit and wonder why, babe
If you don’t know by now
When your rooster crows at the break of dawn
Look out your window and I’ll be gone
You’re the reason I’m trav’lin’ on
Don’t think twice, it’s all right

Az eredeti verzió sajnos nem elérhető, de Joan Baez-től is érdemes meghallgatni, bár hiányzik belőle a szájharmonika, és Dylan jellegzetes szomorú énekhangja.

Egy amerikai Párizsban

George Gershwin a 20-as évek végén Párizsba utazott, azzal a céllal hogy tanuljon Ravel-től, persze hamar kiderült, hogy nincs mit tanulnia.

Párizs atmoszféráját és hangulatát magába szívta Gershwin és ahogy hazautazott nekifogott a második rapszódiájának, a An American in Paris-nak amit még abban az évben bemutattak. A Rhapsody in Blue is hallatszik néhol benne, de francia zenei stílus is megtalálható benne, illetve amerikai blues. Később a hasonló című film Gene Kelly-vel még híresebbé tette ezt a kompozíciót. Az 1951-es film zenéjének alaptémáját természetesen e mű adta, de több Gershwin dal és mű felcsendül. A dalok szövegét Ira Gershwin írta, George testvére, például a híres I got Rhythm Gene Kelly-vel amiről egyébként van egy 1921-es felvétel ahol maga a mester, George Gershwin játszik! Másik kedvencem a filmből Oscar Levant álmodozása az F-dúr zongorakoncertről.

Az eredeti Gershwin verziót a texasi egyetem zenekara adja elő.

George Gershwin

George Gershwin Rhapsody in Blue műve a komolyzene és a jazz muzsika egyesítése, amely óriási siker volt a bemutatón 1924-ben, természetesen Gershwin előadásában. Bár akkor még jazz zenekar kísérte, később készült el a ma ismert nagyzenekari változat.Gershwin New York-ban született 1898-ban, hihetetlen tehetséges volt bár ez véletlenül derült ki, és csak tizenéves korában viszonylag későn. Ezért zeneelméletet, zongorát csak idősebben tanult komolyan. Közben zenéhez kapcsolódó munkái voltak, így tanulmányozhatta Chopin, Liszt, Debussy és még sok más szerző műveit. Szerette a amerikai jazz zenét is, és eltökélt szándéka volt, hogy egyesítse a két műfajt. 21 évesen írta első ismert művét, később elkezdett írni Broadway-re, és természetesen Hollywood is felkapta. Jazz-es művei mai napig standard-nak számítanak amiket minden jazz zenész játszik. Az előadó Leonard Bernstein aki szintén amerikai és szintén imádta a klasszikus és jazz zenét is. És szintén írt broadway-re :).