grieg címkével jelölt bejegyzések

Grieg miniatűrök

Edvard Grieg, ahogy mindenki a 19. században sok rövid karakterdarabot írt, ugyanis ezeket szerették a zeneszerető polgárok, otthoni zenélésre tökéletesek voltak a rövid, meghitt hangulatú, nem virtuóz kis gyöngyszemek.

Más mesterekkel ellentétben Grieg bevallottan mindegyik kis lírai darabját a saját életéből merítette, nem úgy mint Schumann vagy Mendelssohn akik általános érzéseket, élményeket írtak meg, így a lírikus darabjai között találunk például egy Erotika címűt amit a feleségének írt, de a híres Tavaszhoz is egészen más mint ami az “általános tavasz hangulat”. Másik fontos tulajdonsága a 66 lírikus darabnak a norvég népzenei ihletek. Grieg Lipcsében tanult így zenei alapja német volt ugyan, de ahogy hazatért hazájába ráébredt, hogy népének zenéje az ő útja, mind a 66 valamilyen norvégi nép tánc, dal, vagy ritmus szülötte, így nem meglepő hogy a címek jó része is erre utal: Norvég tánc, Népdal, Trollok indulója vagy a Kobold.

Szlava Richter-től hallgassuk most először az Op. 43-as sorozatból a Pillangót, majd a Tavaszhoz-t.

Gordonka

Zongora mellett a gordonka, vagy más néven cselló a kedvenc hangszerem, hogy miért az kiderül Mischa Maisky játékból.

A barokkban minden a vonóshangszerekről szólt, a gordonka egy érdekes helyzetben volt, nagy zenekari illetve kamarazenei művekben szinte kizárólag a continuo basso szerepét töltötte be a hangszer, azaz “csak” basszus kíséretet adott, Vivaldi volt a kivétel, ugyanis majdnem 30 versenyművet írt rá. Talán éppen ezért, hogy meglegyen az egyensúly rengeteg szólóművet írtak rá, Bach gordonka szvitjei mai napig alapműnek számítanak egy csellósnak.

A 18. században nem sokat változott a helyzet, ezért óriási hírnek számított amikor 1961-ben megtalálták az elveszett Haydn Cselló concerto-ját. Beethoven hármas versenye kiemelkedő mű még ebben az időszakban (cselló, zongora, hegedű), de az ő nevéhez fűződnek az első cselló-zongora szonáták, ami megalapozta e páros népszerűségét a 19. századra.

A romantika korában mint minden más hangszer a gordonka is modernizáláson esett át, és ezzel egy időben a zeneszerzők is felfedezték a szépségét. Rengeteg szonáta, versenymű és szóló készült a hangszerre, és ez a lendület mai napig kitart, a 20. században a hegedűhöz és zongorához hasonlóan a csellóművészek is óriási népszerűségnek örvendenek. Elég csak említeni Rosztropovics-ot, Du Pré-t, Casals-t, vagy épp a mai előadót, Maisky-t.

Grieg szonátáját adják elő Argerich-el, íme:

Edvard Grieg

Edvard Grieg híres zongora hangversenyének (A moll, op 16.) nyitányát mindenki ismeri. Valóban az első tétel nem semmi, hihetetlen energikus, ám ami szerintem kihagyhatatlan, és az ilyen művek miatt írom ezeket a bejegyzéseket: az a második tétel, az adagio. Talán a legismertebb zongora hangverseny a világon (legalábbis a nyitánya), de nagyon sokszor hasonlítják Schumann hangversenyéhez, és valóban, a 15éves fiatal Grieg hallotta Schumann feleségét Clara-t ahogy előadta a művet, és nagyban befolyásolta ez Grieg-et, 10 évvel később fejezte be a saját zongora hangversenyét.

Grieg (1843-1907) a romantikus érába született, Norvégiában ami nem különösebben a zene központja volt, pedig anyukája zenész volt és meg is tanította a kis Grieg-et zongorázni, aki később imádott kísérletezni a zongorán amiért ki is csúfolták sokszor iskolatársai, de végül valamilyen oknál fogva nem lett komponista olyan fiatalon mint a többi romantikus szerző, csak 15évesen döntötték el szülei hogy zenésznek tanuljon, be is járta Európát, több híres tanárnál tanult. Bár utálta a tanulmányait, Chopin-t akart játszani és kísérletezni új dolgokkal de tanárai természetesen Czerny etűdöket erőszakoltak rá amiket minden zongora növendék szívből utál (ez tapasztalat). Műveiben országa, népe zenéjének motívumait használta fel, mint más romantikus szerzők akiket csodált (Chopin, Liszt).

Valentina Lisitsa az előadó és a Szöüli zenekar.