kiemelt címkével jelölt bejegyzések

Bach és a zongora

Ha Johann Sebastian Bach zongorával való kapcsolatáról esik szó, akkor általában az 1730-as évekbeli eset merül fel amikor először találkozott Bach a fortepiano-val, és bizony talált benne hibákat.

Sőt egyesek levonják ebből a következtetést, hogy Bach nem kedvelte ezt az akkor újfajta hangszert, azonban a történet ennél sokkal árnyaltabb. Gottfried Silbermann a leghíresebb német orgona építő mester volt akkoriban, 1730 környékén épített két fortepiano prototípust az eredeti, Bartolomeo Cristofori hangszer alapján, ám jelentősen tovább fejlesztve azt. Bach dolgozott már együtt Silbermann-al, sok orgonáját átvizsgálta és véleményezte, így természetes volt, hogy kipróbálja az új fortepiano-t is, sőt mi több, Bach igazi hangszer mániákus volt.

Már fiatal korában számos hangszere volt, Lipcsében meg egyenesen gyűjtötte a különféle s fajta billentyűs, vonós és fúvós hangszereket. Mindegyikhez jól értett, karbantartotta őket, több mesternek gyakorlati tanácsokkal szolgált a továbbfejlesztésekkel kapcsolatban. Sőt bérbe is adta hangszereit, ezzel többlet jövedelemre szert téve, és segített eladni drága billentyűs hangszereket a tehetős vásárlónak. Hangszereit ő maga hangolta, nem is engedte másnak, az orgonákhoz meg csaknem úgy értett mint az orgona építő mesterek. Fiatalon mint virtuóz és orgona szakértő lett híres először, és sorban hívták meg, hogy szakmai véleményt adjon egy-egy orgonáról.

Tehát kipróbálta a Silbermann fortepiano prototípust egy lipcsei vásáron, egyik tanítványa, Agricola számol be az esetről:

Dicsérte, sőt, csodálta a hangzását, de panaszkodott, hogy a kelleténél gyengébb a magas regiszterben, és túl kemény a játék rajta.

Valószínűleg ezért szeretik Bach-ot a csembalóval összekapcsolni inkább, de a csembaló nem alkalmas a dinamika árnyalására, Carl Philipp Emanuel Bach, az első életrajzírónak, Forkel-nek pont erről írt apjáról:

A klavichordot tartotta minden instrumentum közül a legalkalmasabbnak a tanulásra, melyen a legkényelmesebben kifejezhette legkifinomultabb gondolatait, mert sokra tartotta a hang árnyalatainak változatosságát ezen a hangszeren, amelynek hangzása szerény ugyan, de kis léptékben rendkívül hajlékony.

A klavichord egy kis asztali hangszer volt, és a mai zongorához hasonlóan a húrokat nem pengette egy pöcök ahogyan a csembalóban, hanem megütötte egy kis kalapács, így a dinamikát lehetett árnyalni, sőt a hegedűhöz hasonló vibrato szerű effektre is képes volt, ha a billentyűt leütés után mozgatta a játékos.

A fortepiano pont ezt a problémát próbálta megoldani, csak jobban, teltebb hanggal, finomabb mechanikával, több árnyalattal, és mint látjuk Bach-nak nagyon is tetszett, csak néhány szakmai tanácsot adott Silbermann-nak, aki állítólag meg is sértődött ezen, de végül több mint egy évtizednyi munkával kijavította a hangszer gyengeségeit, annyira jól, hogy amikor a porosz király, II. Frigyes kipróbálta a hangszert az összeset megvette, és a potsdami palotájában minden terembe volt egy. 1747-ben járt nála Bach, és végig is próbálta az összeset, mindegyiken más témára improvizált, még 6 szólamú fúgát is rögtönzött a királynak.  Ezekre a fortepianokra már “áldását” adta Sebastian.

De akkor miért nem volt otthon neki, és miért nem komponált rá? A válasz egyszerű: az ára miatt. Egy olcsó fúvós vagy vonós hangszer néhány tallérba került, ezt egy akkori polgár nehezen, de megengedhette magának. Például egy borbély éves jövedelme 50 tallér volt a 18. század első felében. Egy csembaló már 50-70 tallért kóstált, ezt már csak a muzsikusok vették meg a munkájuk végett, illetve a gazdagok. Egy fortepiano ára pedig 115 tallér volt amit Bach segített eladni. Új és drága hangszer volt még akkor, Bach fiai és a bécsi klasszikusok diadalmaskodtak a fortepiano mögül néhány évtizeddel később, amikor már kezdett egyre jobban elterjedni, és átvette a csembaló helyét, sőt szép lassan a 19. században az otthoni hangszerré vált minden tehetősebb háztartásban.

A Wohltemperiertes Klavier sorozatot különböző billentyűs hangszerekre írta a szerző, pontos meghatározás nincs, csak a darabok sajátosságaiból következtetnek a szakértők, hogy csemballó, klavichord vagy orgonára szánta e Bach. Először hallgassuk meg az első sorozat második, c-moll darabját csembalón adja elő Anthony Newman, majd egy modern zongorán ugyanezt Szvjatoszlav Richter. Melyik tetszik jobban? És vajon Bach-nak melyik tetszene jobban?

Mitől jó vagy rossz egy zongora?

Egy kis kiegészítés a zongora vásárlás cikkemhez, a Piano World fórumon bukkantam rá erre a témára, a jó hozzászólások közül summázva íme.

Mindjárt az első hozzászólás egy zongora technikustól megadja tökéletes választ.

Egy jó zongora a legnagyobb szabadságot adja a zongoristának a zenéléshez, nagy adag érzelmi töltettel, és mindezt a terem adottságaihoz mérten legjobban eljuttatja a hallgatókhoz.

Szép. De gyanítom, hogy akik a cikkemet és ezt a bejegyzést olvassák az első akusztikus zongorájukat tervezik vásárolni – és ilyenkor a tapasztalat hiányában ez a szép megfogalmazás semmit sem ér. Nézzük a kicsit konkrétabb válaszokat.

Azt mindenki kiemeli, hogy ha a hangszert nem szereted, akkor mit sem ér az egész, lehet egy 20 millió forintos Steinway is akár. Ez egy próba játék során hamar kiderül, ha fura a kezednek a mechanika működése, ha a hangja nem tetszik akkor megette a fene az egészet.

Egyik vélemény szerint a szintedhez kell vásárolni hangszert, ha nem érzed a különbséget két zongora között akkor az olcsóbbat kell venni, bár én ezzel nem feltétlenül értek egyet, mivel zongorát nem 1 évre vesz az ember.

Zongoránál  a legfontosabb a karbantartás minősége, egy nagyon drága hangszer szólhat nagyon csúnyán a fülnek, egy olcsó pedig szépen, ezért kell mindenképp szakértővel menni vásárolni, aki egyből meg tudja mondani, hogy megéri e az árát, és hogy 5 év múlva is jó lesz e a hangszer, vagy hogy mennyi pénzt kell beleölni hogy még jobb legyen.

És végül egy teljesen gyakorlatias hozzászólás, a zongora minősége függ:

  • a hangok minőségének egyenletességétől (ne legyenek hirtelen hangzásbeli váltások)
  • a billentyűk mozgásának, működésének egyenletességétől
  • halk-hangos játékhoz szükséges erőkifejtésétől és pontosságától
  • mechanika és pedálok zajszintjétől
  • külső és belső állapottól
  • és a garanciától is természetesen

Egyszerű, nem? :). Az én tapasztalatom az, hogy egy öreg, felújított hangszerbe mindig könnyű lesz hibát találni, állandóan lesz valami fura zaj, kopogós billentyűk, nyikorgó pedál – de ez természetes, van 80-100 éves hangszer is a boltokban, nyilván a több ezer alkatrész nagy része már cserélve van egy (vagy több) felújítás alkalmával, de a fa alkatrészek élnek és változnak, tulajdonképpen ettől lesz lelke a zongorának, ezért lehet szeretni (vagy nem szeretni).

Új év, új fogadalmak

Az újévi fogadalmak intézménye mára elcsépelt fogalom lett, mindenki megfogadja hogy lefogy, leteszi a cigit,  de az eredmény végül semmi. Vagy mégis?

Fontos felfedezés, ha eljutunk oda, hogyha elkezdünk megvalósítani egy fogadalmat akkor már elértünk valamit. Lehet nem jön egyből a várt csodás eredmény, de semmi sem fekete-fehér. Előre nem várt buktatók sora jön az amúgy is nehéz úton, és a jól megtervezett határidők felborulnak, majd jön a csalódás. Azonban pont az a lényeg, hogy elkezdtük és csináljuk, ez a fogadalmak, új célok kitűzésének lényege. Totális bukás nincs ha egészséges a nézőpontunk. Persze aki csak fekete-fehéren lát annak minden tökéletes bukás, de biztos ilyen ember akarsz lenni?

Tehát itt az idő új, nagy, szép célok kitűzésének. Erről részben írtam néhány hete már, érdemes azt is elolvasni ehhez. Csíkszentmihályi Mihály Flow – A tökéletes élmény pszichológiája című könyvet olvastam, néhány hasznos tanácsot kölcsön veszek a könyvből, mert nagyon is ide illik. Tehát a lépések, hogy sikeres és boldog legyen az út amin haladsz.

Meg kell találni a célt ami izgat, felvillanyoz, és úgy érzed van értelme. Aztán meg kell vizsgálni, hogy elérhető ez a cél számodra, és előreláthatólag mennyi idő alatt. Ez különösen fontos, és mindenkinél más, mert millió dolog befolyásolja. Ha tanárod van akkor egyszerűbb dolgod van, csak tanácsot kérsz tőle, adjon valami új, szintedhez kicsit nehezebb darabot, és beszéljetek le egy határidőt. Ha nincs tanárod akkor meg kell vizsgálnod a már megtanult darabjaidat, azok milyen szinten lehetnek. A zenében rengeteg “szint” van, minden ország, egyesület, iskola máshogy kezeli ezt a kérdést némileg, ezek alapján belőheted a szinted és mondjuk eggyel nagyobb szinten lévő közül választhatsz.

A határidővel csínján. Pont pár hete írtam, hogy ne eredményt tervezz, hanem időt. De valami határidő azért kell, csak ne legyen kőbe vésett, ne ess pánikba ha közeledik és még sehol sem vagy. Kezeld helyén ezt a dátumot: ne hátráltasson hanem inspiráljon.

Gyakorolj és dolgozz az eredményekért :). Minél többet, és minél okosabban. Ha nincs tanárod keress egyet, ha nem tetszik keress másikat. Egy darabot megtanulni jól rendkívül komplex feladat, nem csak annyi hogy hangszereden hangokat gyakorlod. Hallgass sok felvételt. Nézz utána a darabnak, olvasd el a leírásokat wikipedián, szerezz be egy könyvet a szerzőről. Merülj bele. A hobbi szenvedéllyé fog válni, és nagyon fogod élvezni az egész összetett folyamatot.

Figyelj. Ne csak ülj, és unalmasan gyakorold ami nem megy. Figyelj a zenére és figyelj magadra, miért nem megy? Keresd meg a problémákat, aztán azokra a megoldást. De a másik részre is figyelj, ami megy! Mindig a legnagyobb öröm amikor először kezd összeállni a fejedben a zene, és egyes részei meg is szólalnak olyan sebességgel, olyan kifejezéssel és hangzással ahogy elképzelted. Ösztönző örömforrás ami inspirál: csináld tovább!

Oszd meg másokkal az örömöd. Add elő családodnak és barátaidnak, minél többször annál jobb. Az előadást gyakorolni kell. Nem csak te izgulsz, mindenki izgul. Horowitz többször abbahagyta a koncertezést mert nem bírta a nyomást.

Az én fogadalmaim elég merészek. Elkezdtem gőzerővel tanulni tavaly ősztől, a cél hogy ismerjem a legnagyobb zeneszerzők életútját, és legfontosabb műveiket (ezért is alakult át a Reneszánsz ember, egy sima kis blog-ból lassan magazin lesz!). Aztán elkezdtem járni egy szolfézstanárhoz, több mint 15 éve nem énekeltem, most újra megy a dórémi, zeneelméleti alapok és népdalismeret. És persze zongora, néhány hónapja jó ha fél-egy órát ültem előtte naponta, most már nem ritka hogy hármat, Bach 2 szólamú invencióból már a fele jól megy, felfrissítek néhány régi Chopin darabot, mazurkákat és noktürnt, illetve elkezdtem egy merész új klasszikus szonátát, Haydn-tól a D-dúr-t (XVI:37). Miért? Fejembe vettem, hogy nyáron felvételezni fogok a Zeneakadémiára, muzikológia azaz zenetudomány szakra. Hatalmas fogadalom, rengeteg munka, és hihetetlen módon inspirál az egész. Fél év!

És mik a Te zenei fogadalmaid erre a csodálatos évre?

Hangulatok – boldog karácsonyt!

Több mint két éve csináltam felvételt, azóta rengeteg dolog történt. 2012. januárjától tanárhoz járok, és 2013. májusban vettem egy igazi zongorát.

Családomnak és barátaimnak készültek ezek a felvételek. A tanulság hogy, egy igazi zongorán milliószor nehezebb hallgatható felvételeket produkálni, mint a régi digitálison. Cserébe igazi hang van, nem egy lapos mű-valami. A mikrofon kiválasztása, beállítása, próbálgatása sok órát elvett már (kösz Norbi), a CD borítók megtervezése és kinyomtatása is 1-2 órába telt (kösz Laci), a felvételek elkészítése meg… nos, fogalmam sincs, de régóta készül :).

Sokat tanultam egyébként ebből is, még sok ezer óra gyakorlás van előtte, mire tényleg jó felvételeket tudok készíteni. Íme a YouTube playlist, a tovább után bekezdés a művekről.

Hangulatok – boldog karácsonyt! bővebben…

Mennyit gyakoroljak?

Szinte mindig az első kérdés ez – mennyit kell gyakorolni? Rövid válasz erre természetesen az hogy minél többet.

Szerintem a legtöbben teljesen félreértik ezt a problémakört, szó sincs itt arról, hogy mennyit kell gyakorolni, nincsenek kőbevésett percek és órák. Úgy gondolom, hogy három tényező határozza azt meg hogy Te mennyit fogsz gyakorolni:

  1. a kitűzött célok
  2. mennyi időt tudsz szánni rá
  3. és végül hogy mennyire okosan csinálod

Ha csak néha a barátainkat és családtagjainkat akarjuk szórakoztatni valami egyszerű számmal, vagy ünnepek alkalmával valami odaillő könnyű dallamocskával akkor bőven elég odaülni néhány naponta a hangszeredhez. Azonban ahogy a célok egyre nagyobbak úgy nő a szükséges gyakorlási idő a haladáshoz. Ha megvan a cél, és a haladás érzése is akkor jól csinálod, viszont ha úgy érzed hogy nem haladsz, vagy lassan haladsz akkor vagy többet és jobban kell gyakorolni, vagy átgondolni azt a kitűzött célt, megfelel e most neked?

Legfontosabb kérdés azonban az, hogy mennyire okosan és jól gyakorolsz e. Tegyük fel, hogy napi 1 órát tudsz szánni rá, ami nem kevés, ha azt nézzük, hogy dolgoznod vagy tanulnod is kell mellette, illetve élned is :), ám ha úgy nézzük, hogy haladni is kéne… nos akkor mindjárt kevésnek tűnik majd, tehát jól be kell osztani. “Practice makes perfect” mondja az angol, “ismétlés a tudás anyja” mondja a magyar, sajnos mindkettő közmondás féligazság csak. Ha valamit rosszul gyakorolsz akkor úgy fogod megjegyezni, és itt jön a legrosszabb rész: amit már megtanultál azt nagyon nehéz elfelejteni, és helyére megtanulni a helyes megoldást. Ezért a kulcsa a haladásnak mindig a jól-gyakorlás, mindig úgy gyakorolj ahogy a tanárod mutatja, vagy ha nem érted kérdezd meg, hogy is kéne! Az időd pedig okosan kell beosztanod, hogy eredményesen tudjál haladni, erről a jövőben sokat fogok még írni.

De mégis, mennyit?

Ha kicsit is komolyan gondolod, akkor szerintem a napi 1 óra a minimum. Ha szenvedély lesz a hobbiból akkor napi 2-3 óra, ha pedig zenésznek készülsz akkor a határ a csillagos ég. Van aki arra esküszik, hogy 3 óránál többet naponta értelmetlen, van aki pedig naponta 12+ órákat gyakorol. A 10.000 óra elmélete szerint 10 évig napi 4 órát kell szánnod egy tevékenységre, hogy profi legyél.

Egyszerre azonban maximum 1 órát, legalább 1 vagy 2 szünettel. Fontos, hogy az agyad végig 100%-on dolgozzon, ha máson kezdesz gondolkodni, és csökken a koncentráció akkor állj fel, igyál egy teát, és folytasd 10 perc múlva. Nem viccből 45-60 percesek az iskolai órák sem.