kissin címkével jelölt bejegyzések

A pacsirta

Nem Kosztolányi, hanem Glinka. Mihail Glinka rengeteg orosz költő versét zenésítette meg, egyik kortársa műveiből készült a Búcsú Szentpétervártól sorozat is amelyből a leghíresebb A pacsirta.

Az eredetiből találtam egy érdekes előadást, a zongoránál  Rosztropovics ül, a 20. század legnagyobb orosz gordonkaművésze, az énekes Vishnevskaya, Rosztropovics felesége.

Amiért azonban híres lett az a gyönyörű zongora átirat Balakirev-től, Evgeny Kissin csillogva varázsolja elénk a repülő pacsirtát.

Evgeny Kissin

Napjaink egyik legnagyobb zongoristája, pedig még fiatal. A moszkvai csodagyerek már 12 évesen lemezre vette Chopin mindkét concerto-ját és még 20 éves sem volt, de a világot bejárta oda-vissza.

Az idei évadban 3 korszak szonátáiból válogatott Kissin, a programban az első az 1801-ben elkészült híres Holdfény szonáta Beethoven-től (Op. 27, No. 2), aminek szerintem az emberek 99%-a csak az első tételét ismeri, pedig az első kettő csak felvezetés a harmadikhoz. E mű két érdekessége, hogy bár még a klasszikus korszakban készült, de eltér a gyors-lassú-gyors szonátaformától, ezt Beethoven hozzá is fűzte egyébként. Másik pedig a pedál technika, az 1830-as években Liszt/Chopin/Thalberg korában robbant a zongora fejlődése, azelőtt mások voltak a hangszerek. Beethoven egyszerűen annyit írt a kottába a híres első tételhez, hogy végig nyomni kell a pedált, az ő korában ugyanis ez nem volt gond, ám a mai zongorák sokkal hosszabban tartják a  hangot a lenyomott pedál miatt, így “összetorlódik” a sok hang, és disszonancia lép fel, ami nem túl kellemes, ezért nem egyszerű előadni.

A második szonáta egy 20. századi mű, Samuel Barber szonátája, tipikus modern darab. Azért szeretem az ilyen és ehhez hasonló műveket (pl. Bartók vagy Prokofiev) mert sokkal több érzést, érzelmet tudnak kelteni mint egy klasszikus vagy romantikus mű, és sok érdekes hangzást hoznak ki a zongorából.

Majd jön egy hirtelen, kontrasztos váltás. Chopin. A világ lecsendesül. Az előző két darab mindenkinek szólt, nem csak a koncertteremnek, hanem az egész világnak. Majd jön egy noktürn (Op. 32, No. 2) és a harmadik szonáta (Op. 58). Ahogy előadja ezeket a darabokat Kissin úgy érzi az ember, hogy csakis neki szól, egyedül. Hihetetlen.

És ráadásként még egy kis Chopin és Beethoven.

Egyébként egészen hihetetlen, hogy 2014 végéig szinte folyamatosan koncertezik Kissin, 2013 szeptemberében jön hozzánk is, remélem ott leszek!

Mozart, Argerich, Kissin

220 éve hunyt el az “első” csodagyerek tisztázatlan körülmények között, halálához sok legenda, és az utolsó művéhez a Requiem-hez még több kapcsolódott az évszázadok során.

Találtam egy csodát. A zongora királynője, Martha Argerich, és az ifjú titán, Evgeny Kissin játsszák a négykezesre írt C dúr zongora szonátáját Mozartnak. Ez az igazi örömzene, öröm nézni, öröm hallgatni.