kodály címkével jelölt bejegyzések

A nászajándék

1930. május 21-én Arturo Toscanini Budapesten koncertezett a New York-i Filharmonikusokkal, a program Rossini, Beethoven, Wagner, Debussy és Kodály.

Kodály és Toscanini már ismerték egymást, itthon s külföldön a nagy karmester többször vezényelte a műveit, és jó barátsággá ért ez a kapcsolat. 1929-ben levelet kapott Kodály tőle, azzal a kéréssel, hogy írjon egy művet neki amit bemutathat majd a budapesti hangversenyén. Akkoriban egy ideje már nem komponált zenekarra, minden idejét a kórusművek és a népzene kötötték le, régi nagy műveit mind játszotta már Toscanini, ezért kellett valami más sürgősen: egy régi darabot vett elő a mester ami fiatal korában természetesen nem aratott sikert, a Nyári estét, átdolgozta, és küldte is a karmesternek, aki pár hónappal később már a Városi Színházban próbálta a zenekarjával, és nagyon elégedett volt a művel. Hatalmas siker, a karmester felhívja a pódiumra Kodályt, állva tapsol a közönség.

Néhány év múlva újra hazánkba látogatott Toscanini, ezúttal nem koncertezni hanem arra kérte fel barátját, hogy tanúskodjon lánya, Wanda Toscanini esküvőjén, akit a fiatal világhírű zongorista, Vladimir Horowitz készült feleségül venni. Kodály nászajándéknak négy kedves kis női kórusra írt madrigált komponált az olasz arának. A Négy olasz madrigál első tételét a Forrás Kamarakórus adja elő.

Bartók, Kodály, Sándor

Sándor György 4 évig Bartóktól vett zongora leckéket és Kodálytól zeneszerzést. Halálukig tartotta velük a kapcsolatot, épp ezért rengeteg érdekes emléke volt erről a két géniuszról.

György beutazta az egész világot, az egyik legkeresettebb Liszt előadó volt fiatal korában, később pedig Bartók, Kodály és Prokofjev műveit játszotta gyakran, illetve rengeteg új, kortárs zenét mutatott be. Kétségkívül a legnagyobb nevéhez fűződő bemutató Bartók 3. zongoraversenye. Szinte utolsó napjáig a mester mellett volt, de nem tudott a zongoraverseny létezéséről, ugyanis Béla a feleségének írta titokban a fia segítségével mert a leukémia utolsó hónapjaiban nagyon elhatalmasodott rajta. Befejezni teljesen nem tudta, Serly Tibor segített Bartók halála után, és nem Bartók felesége mutatta be a művet, hanem Sándor György és Ormándy Jenő a Philadelphia Orchestra-val 1946. február 8-án. Egy interjúba György elmondja, hogy egy neves kritikus azt írta a 3.-ról hogy szép, jó, de 1-2 szezont fog csak megélni, azóta eltelt több mint fél évszázad és a legtöbbet játszott és felvett zongoraversenyek között van. Az első tétel a Bécsi szimfonikusoktól Michael Gielen vezetésével.

Kodálytól évekig vett zeneszerzés órákat a Zeneakadémián, David Dubal két interjújában (első és második) elmondta, hogy az első években csak többszólamú zenéket tanulmányoztak és hogy Kodály sose mondta egy diákjának se, hogy mit csináljon, pont ellenkezőleg: mit ne! Múlt héten egy korai Kodály mű volt ahol még Brahms és Debussy emléke volt hallható, most egy sokkal későbbi, zenekari műként ismert darabot mutatok, eredetileg zongorára írta Kodály a Marosszéki táncokat, íme.

Kodály korai Adagio-ja

Kodály és Bartók 1906-07-ben kezdték komolyabban járni a vidéki falukat a népzenék után kutatva, később ez a hatalmas felhalmozott tudás és háttér nagyon is hatott a zenéjükre, de érdemes meghallgatni a korai műveiket, ahol még a német és francia komoly zene hatásait hallhatjuk.

Kodály 1905-ben írta brácsára és zongorára az Adagio-ját, egy tételes, rövid mű, Brahms és néhol az akkor friss francia impresszionisták hangzásaival. Később átírta hegedűre és csellóra, a repertoárba végül a cselló verzió került be, ami mai napig felcsendül, ugyanis a cselló mély sírása nagyon illik ezekhez a melankolikus, gyönyörű dallamokhoz.

Múlt héten volt szerencsém hallani Mayer Angyalka és Stoll Péter előadásában a Francia Intézetben. Egészen elképesztő hallgatni, szerintem a két leggyönyörűbb hangszer a cselló és a zongora, annyi féle és típusú hangot szólaltatnak meg ebben a néhány percben hogy az elképesztő. Most hallgassuk Kemény Dombiné Erzsébet és Pukánszky Béla előadásában.