könyv ajánló címkével jelölt bejegyzések

A nagy zeneszerzők élete

Harold C. Schonberg könyve sokat vállal. Áttekinti az egész nyugati zenetörténelmet, az összes nagy mester életén és zenéjén végigmegy.

245nagyDe vajon beleférhet e egy pár száz oldalas könyvbe 400 évnyi zene? Kompromisszumokkal igen. Ez a leghíresebb zenetörténeti könyv a világon, számtalan nyelvre lefordították a 3 kiadást megélt címet. A legfrissebbet az író 1997-ben dolgozta át, két fejezetet hozzáírt, a kortárs zenéről. Harold C. Schonberg a New York-i kritikus 71-ben Pulitzer díjat kapott, 20 évig a New York Times vezető zenekritikusa, több könyvet írt hasonló stílusban de messze ez a legismertebb.

Ahogy a könyv is hirdeti magát, nem szakmabelieknek íródott. Egy olvasmányos, izgalmas történetfolyam amely a zeneszerzők egyéniségét hangsúlyozza ki. Megtudhatjuk kik is voltak ők, és miért is írtak olyan zenéket. Számomra pont ez volt a legérdekesebb ebben a könyvben, végigkövethetjük a zene vonalát, a divatokat, stílusokat, mit és miért. Sokat segített a Nagy zeneszerzők aloldalak létrehozásában a könyv.

Sajnos nem kapható már, antikváriumokba néha fel lehet lelni, megéri keresni!

Schiff András könyve

Schiff András – A zenéről, zeneszerzőkről, önmagáról című könyvében végig követhetjük életútját a világhírű művésznek, és több esszéjét is elolvashatjuk a zenéről, kollégáiról.

Aschiff 2003-as könyv Schiff András 50. születésnapja alkalmából került kiadásra itthon. Első felében a művész életútját követhetjük nyomon, sok izgalmas emléket oszt meg velünk, második részben pedig az évtizedek alatt megjelent rövid esszéi, tanulmányai olvashatóak zenéről, zeneszerzőkről, zenész kollégákról. Schiff egy szókimondó ember, a véleményét kendőzetlenül megosztja az olvasókkal, ezért sokan nem is kedvelik, akárcsak a zenéjét. Rafael Kubelik karmester mondta neki:

Te nagyon eredeti és őszinte módon muzsikálsz, amiért sok támadás fog érni. Egy pillanatig ne engedd magad letéríteni erről az útról.

Épp ezért érdekes nagyon ez a könyv, fekete-fehéren leírja a véleményét a zenésztársairól, tanárairól, politikáról és vallásról, zeneszerzőkről és zenéikről, és az előadásmódokról. Ezzel persze nyilván nem fogunk mind egyetérteni, sőt lehet semmivel sem, de akárhogy is: Schiff András a világon az egyik legelismertebb Bach, Mozart és Schubert előadó, ezért érdemes meghallgatni a véleményét a világról, még ha néhol túl erős is.

Glenn Gould és Szvjatoszlav Richter

A nevük összefonódott a 20 század nagy zongoristái között, pedig legtöbb tulajdonságukban nem is különbözhet jobban két ember.

Bruno Monsaingeon – Glenn Gould: Egyáltalán nem tartom magam különcnek

2007-ben és 2009-ben jelent meg Magyarországon e könyv, mely nem életrajzi írás és nem is regény. A könyv első felében Glenn-el készült interjúkból válogat a szerző, jó interjú alany volt, mert néha egy egyszerű kérdésre is oldalas válaszokat tudott adni, így elég jól megismerhetjük ezt a fura embert. A második részben pedig egy képzelt videóriportról olvashatunk, ami ugyan képzelt, ám a szövegét úgy állította össze Bruno, hogy végigolvasott minden Gould interjút, beszélgetést és írást, így “valótlan” nem hangzik el.

Glenn egy hihetetlen muzsikus volt, teljesen máshogy látta a zenét, máshogy gondolkodott, és ez a zenéjén 100%-ban hallatszik is. Soha nem kötötte magát iskolákban tanított előadási formákhoz. Ezzel persze néha nagy port vert fel némely felvétele. A Bach lemezei egytől-egyig alapműnek számítanak, viszont a Mozart vagy Beethoven lemezek minimum furák. Nyilatkozatai nem különben érdekesek. Mozart-ról azt mondta hogy “túl későn halt meg”, de ezzel arra gondolt csak, hogy szerinte a korai művei sokkal jobbak. A 19. századi szerzőket meg csak elintézi annyival, hogy neki egyik fülén be, másikon ki, nem írtak “tartalmas” zenét zongorára ahogy ő mondja. Ellenben Bachról egészen máshogy vélekedett:

…Bach jelentette számomra a legfőbb okot arra, hogy muzsikus legyek. Az ő zenéje iránti szeretetem bizonyos mértékig átitatta az összes többi vállalkozást, amelybe valaha belefogtam.

Ha egy sima életrajzi leírást kapnánk akkor nem érthetnénk meg Gould zsenijét, viszont szerencsére az interjúkból tisztán átjön az, hogy ő máshogy gondolkodott, máshogy látta a világ dolgait, és amikor valami meghökkentőt mond akkor annak mögé kell nézni, mert nem biztos az a jelentése amit elsőre gondolunk.

Karl Aage Rasmussen – Szvjatoszlav Richter a zongorista

Az előző könyv párja szintén Bruno-tól a “Richter – Írások, beszélgetések” amely Richter írásait, és a vele készített utolsó interjút (első rész, második rész) foglalja magában, ám ezúttal egy újabb könyvről van most szó, a dán zeneszerző és professzor Karl  az 1997-ben meghalt zongorista életrajzát írta meg. A könyv alapos, a szerző elolvasott minden levelet és dokumentumot, és beszélt minden fellelhető baráttal és ismerőssel akik még élnek, így szinte teljes képet kapunk az életéről.

RICHTER egy legenda, így nagy betűkkel, magánélete tabu volt, és akkoriban nem is voltak paparazzi-k és “celeb magazinok”, így életében nagyon helyesen csak a zenéjét ismerhettük meg. Zenéhez pedig példamutatóan állt hozzá, számára a zeneszerző, és a kotta az mindenek felett állt, Gould teljes ellentéte. Persze kivételes helyzetben volt ő, hiszen csak azokat a műveket játszotta amiket akart, amiket szeretett és megértett, ezért különleges szinte minden Richter felvétel.

Szlava egy hosszú, tartalmas és érdekes életet élt, így a könyv is nagyon jó. A szerző ugyan “szerelmes” a témájába, de ha kell tud objektív is lenni, így mögé láthatunk a “rejtélynek”, a bálványozott legendának. Végig követhetjük a művészek helyzetét a hidegháború elejétől végéig a Szovjetunióban, ami már önmagában nagyon érdekes téma, hogy s miért került ki onnan annyi hatalmas művész?

E két könyv kötelező olvasmány annak aki hallgatja és szereti ezt a két kivételes művészt.

Újabb Chopin könyvek magyarul

Igen sokat írok Chopin-ről, valósággal szerelmes vagyok a művészetébe, és elvarázsol misztikus élete és művei. Elolvasok mindent amit találok róla, legyen az magyar könyv, vagy akár egy rövid írás az interneten, tavaly írtam is már három magyarul megjelent könyvről, most újabb kettő következik.

Székely Júlia – Chopin Párizsban

Bartók tanár úrnál végezte tanulmányait, zongorista lett de megkedvelte az írást is, 40-es évektől kezdve több kedvelt szépirodalmi művet írt amik idegen nyelveken is megjelentek, a 60-as évektől pedig több zeneszerző életrajzát írta meg. Sok “régen” írott életrajzi regénynél veszem észre, hogy a szerzők egy olvasmányos, szép és kerek történetként próbálják bemutatni a könyv témájául szolgáló ember életét, jelen írásnál is ez a helyzet. Júlia arra a kérdésre keresi a választ az elméjében, hogy hogyan is kell játszani Chopin-t. Ő zongorista, fontos kérdés ez neki, mi olvasók pedig egy érdekes bejárt utat olvashatunk végig. Feltűnnek Chopin barátai, ismerői, jó és rossz akarói, szerelmei, sőt a regény végén egy kis kizökkentő meglepetés is vár.

Tad Szulc – Chopin Párizsban

Ne tévesszen meg a hasonló cím, a Székely féle könyvet 69-ben adták ki, a lengyel Tad Szulc könyve pedig 99-ben jelent meg itthon, Chopin halálának 150. évfordulóján. Az író Varsóban született, majd a világ több különböző pontján élt, végül amerikai állampolgár lett. Újságíró és sok ismeretterjesztő könyv szerzője. Stílusa érdekes, mivel más életrajz írókkal ellentétben ő nem “szerelmes” a témájába, többi Chopin könyvbe egy rossz szó nincs Frédéric-ről, hogy is lehetne! Nem így Szulc-nál, kritikusan szemléli a zongora költőjét, próbál bele és  mögé látni az embernek, a zeneszerzőnek, a szerelmesnek. Nem csak a család és George Sand levelezése alapján készült e könyv, rengeteg-rengeteg levélidézet van barátoktól, ismerősöktől ami nagyon értékessé teszi ezt a könyvet annak aki meg akarja ismerni Chopin-t. Hosszú elemzéseket olvashatunk a betegségeiről, a szerelmeiről és a lelki állapotairól, töménytelen forrással. Nagyon jól kiegészítik egymást a 2010-es Barbara Smoleńska-Zielińska könyvvel, az inkább egy már-már száraz tankönyv, ami pontról-pontra végigmegy az életpályán, ez pedig próbál a sorok közé látni, keresni az okokat Chopin tetteire, érzéseire és természetesen a műveire.