kotta címkével jelölt bejegyzések

5 zseni, 5 személyiség

Az emberről nagyon sokat elárul a kézírása, hogy hogyan bánik a munkájával. Kedvenc zeneszerzőim kézirataiból is szépen kijönnek a személyiség jegyek, érdekes végig nézni néhány munkájukat mert sokat elárulhat az adott műről.

Johann Sebastian Bach a nyugati modern zene atyja. Ő volt az első zseni, imádta a zenét, rengeteg újítást hozott be, és mai napig hatással munkája a zenészekre. Beethoven, Chopin, Liszt, Bartók, lehetne még sorolni a nagy neveket akik általában idősebb fejjel mind Bach műveket vizsgáltak, és későbbi műveiknél jelennek meg szépen az ellenpont használata, és más Bach vívmány.

Bach imádta a zenét, és ez a kottáján is látszik, ezekből a kéziratokból mai napig lehetne játszani. Hibát és javítást ritkán találunk, ő fejben írt zenét, mint később Mozart. Csodálatosak azok az ívek!

Franz Schubert egy különleges zseni volt. Ugyan Bach-ot sem igazán ismerték el korában, de Schubert mindenben “megbukott”. Mint zenész, zongorista sem vált be, nagy operákat szeretett volna írni de mind csúfos bukás lett, és egyéb műveivel meg nem törődött senki. Tanárként is nehezen tudott elhelyezkedni, ezért pénze sohasem volt, saját lakásról szó sem lehetett, ezért a családja is fura szemmel nézett rá. És tetézte ezt a halálos ítélet huszonévesen, szifilisz. Ő ebbe szép lassan beletörődött, utolsó szonátáiba ez szépen hallatszik.

Rengeteg német költő versét zenésítette meg, több mint 600 dalt írt, és úgy látszik ezek nagyon fontosak voltak neki, a felső kottán látszik milyen szépen kidolgozott, és milyen szép a dalszöveg írása. Ezzel szemben az alsó kottán, a 3 zongoradarab egyik oldalát nézve mintha más írta volna, pedig nem. Sok javítás, csúnya, gyorsan odavetett hangjegyek. Talán nem ő sem gondolta fontosnak ezeket, mint a publikum a korában? Pedig milyen fontos művek!

Frédéric Chopin a lengyel csodagyerek megszállottan maximalista volt. Az ő kezéből nem kerülhetett ki rossz munka. Sokszor több hónapig, sőt néha évig dolgozott egy művön, improvizált, jött egy ötlet, azt papírra vetette, aztán híresen sokáig szenvedett azzal. George Sand, Eugène Delacroix és több más barátja is sokszor számolt be róla, hogy Chopin mennyit tudott dolgozni akár egy rövidke prelűddel vagy mazurkával.

Az első az Op. 26-os polonéz, fiatal kori műve. Ha valami hibát ejtett azt feketén lesatírozza, nehogy meglássa valaki azt a borzalmas rosszat amit odaírt! Látszik mennyire gondos volt a kézirataival, minden jelzés pontosan a helyén van, ebből is játszani lehetne. Chopin egy olyan korszakban élt ahol a zene volt a középpontban, és gyorsan fejlődött, ezzel szemben ő hű volt Bach-hoz és Mozart-hoz, nem tartotta magát romantikusnak, és valóban műveiben a sok újítás mellett ott a klasszikus rend, ahogy a kézirataiban is. A második képen az Op. 53-as, híres hősi polonéz amit már idősebb fejjel írt, az érdekesség itt, hogy az utolsó sorban kitör a rendből, a lap szélére írja a végét.

Liszt Ferenc a magyar csodagyerek idős koráig nem volt valami jó zeneszerző. Bár rengeteg ötlete jött húszas és harmincas éveiben a koncertkörútjain, de ezek nem voltak kidolgozott művek, mindegyiket később átírta, és Weimar-ban, vagy később, idősebb korában születtek ezekből a mesterművek.

A második balladája kézirata nagyon jellemző. Az első oldal szépen kidolgozott, még ujjrendek is vannak ami azért elég meglepő. Ekkor még lelkes és gondos szülő, pontos és pedáns az első néhány oldal, de ahogy halad előre már új ötletek kavarognak a fejében amiket meg kell valósítani, hisz a zenének folyamatosan meg kell újulnia! Az utolsó oldalakon már össze-vissza kezdi a sorokat, és a tipikus liszti díszítések, futamok fura íveket rajzolnak, kilógnak, vagy épp összetöpörödnek hogy valahogy beleférjenek a szabott keretbe. Azért a gondosságot nem veszíti el itt sem a mester, minden ott van a helyén, csak éppen gyorsabban vetette papírra, vagy épp kihúzta később.

És végül Bartók Béla, aki kivételesen pontos volt a kottáiban. Neki a kotta az szent volt, nem csak a sajátja, hanem más szerzőké is, ki nem állhatta ha egy diákja fura rubato-kat, más dinamikát alkalmazott például egy Chopin műnél, mindig ragaszkodott, hogy azt játssza ami a kottába van írva.

Az első kotta a hegedűversenyből van, minden pontosan, egyenes vonalak. A második kotta az idős kori szonáta két zongorára és ütőhangszerekre művéből van ami egy fura, újító, soha nem hallott hangzás. Sok jegyzet, magyar szavak.

Kotta

Ministry of Type blogon találtam e csodát. Ez egy kotta-írógép az 1950-es évekből ami hasonló elven működik mint egy írógép, csak itt hangjegyeket üthetünk a vonalazott kotta papírra. És ami a legszebb az egészben, hogy meg is vásárolható, egy darab forog közkézen, minden működik rajta és csak $6.000!

Keaton Music Typewriter

Az első kotta nyomtatás nem sokkal a könyvnyomtatás feltalálása után megtörtént, bár sokáig nehézségekbe ütköztek, kézzel kellett javítgatni és bővíteni a félig kinyomtatott kottát. Néhány száz évvel később, sok fejlesztés után a 19. században élték aranykorukat a nagy kotta kiadó és nyomtató vállalatok. Beethoven, Schubert, Chopin, Schumann, Liszt, Wagner és a többi romantikus szerző ha megírt egy művet akkor a titkáruk azt átmásolta, és a különböző városokban lévő kiadóknak egyenként eladták.

A mester kézirata, Chopin 15. prelűdjének eredetije, a szerinte hibás vagy rossz hangjeleket olyan feketén lesatírozta, hogy még véletlenül se lássuk a “rossz” munkáját, csak tökéletes darabot adhattak ki a nevével!

Ma már más a helyzet, a klasszikus művek túlnyomó többsége közkincs már, azaz a jog nem ír elő korlátozást a használatára mert a jogvédelmi ideje rég lejárt, ezért ingyen elérhetőek az IMSLP.org-on