mendelssohn címkével jelölt bejegyzések

Nemes László Norbert Habilitációs Hangversenye

Március 31. vasárnap estéjén az Új Liszt Ferenc Kamarakórust Nemes László Norbert vezényelte a Zeneakadémia Solti György kamaratermében.

A koncert Mendelssohn 6 darab világi kórusművével kezdődött majd 3 zsoltárral folytatódott. A zeneszerző vokális művein érződik a barokk vokális tradíció, hisz ő hozta vissza a koncerttermekbe Bach-ot, és más barokk mestereket. Egy amatőr hangverseny látogató simán rávágja némelyikre, hogy ez biztos Bach, és pont ez a szép ezekbe a művekbe. Néhol ott a 19. század, de azt keretbe foglalja egy tökéletes, évszázadokon keresztül jól szolgáló, tökéletesre csiszolt keret.

A Sechs Lieder-t a legszebb német természetleíró versekből komponálta Mendelssohn, 3 ilyen sorozata van, amit a vidéki nyaralások ihlettek a 1830-as évek végén, és tulajdonképpen nem is koncertekre szánta a szerző hanem, ahogy a versek témája is mutatja, szabad ég alatti előadásra.

A három zsoltárban megmutatkozik, hogy ő ismerte legjobban a barokk ének szépségét és titkait. Érdekes volt nézni, ahogy a sima vegyes énekkar átrendeződött, és megszólaltak a 8 szólamú vallásos művek, az utolsóban ráadásul szólókkal. Bach motettái és oratóriumai hallgatásakor van hasonló élményem, hirtelen megértem azt hatalmas hitet ami a mai világban az egyszeri átlagember számára felfoghatatlan, az ilyen pillanatokért érdemes koncertre járni.

A koncertet színesítette Novák Anikó zongorista előadása, Liszt Pensée des morts művét játszotta a Költői és vallásos harmóniák sorozatból. Emlékezés a holtakra – nehéz téma. Abban az időben a halál gyakori látogató volt, a 19. századi szerzők visszatérő témája a halál így vagy úgy, Lisztnél különösen fontos ihlet forrás volt. Ezt a művet a zenetudósok imádják, ugyanis az első változatban, a 23 éves Liszt annyira látja a jövőt, hogy az tényleg elképesztő, később át kellett írnia a darabot, mert a világ nem volt kész befogadni még a tempó és ütem nélküli darabot, amelyben annyi féle és fajta hangsor, fura akkord van, hogy oldalakat tudnak írni róla a szakemberek. Hiába írta át Liszt “szalonképesebbé”, így sem fér bele egy átlagos szóló műsorba ez a darab, ami tényleg egy emlékezés, elmélkedés – ritkán hallani, örültem hogy itt megszólalt a mű.

A utolsó fogás, ha úgy tetszik a “desszert” Schönberg kórusműve, a Friede auf Erden volt.  Nehezen fogyasztható, nagyon különleges zene ez, még nem 12 hangú de iszonyatos feszültségek vannak benne. Schönberg ekkor még csak kereste a megoldást a tonalitás elvetésére, rendkívül nehéz előadni, épp ezért csak gyakorlott énekkaroktól hallani nagy ritkán. Én nem kedvelem ezt a zenei irányt, felvételről hallgatni ilyen stílust (főleg a későibb atonális műveket már) nem is nagy élmény szerintem – nem úgy élőben! A szép szót még véletlenül sem használnám rá, ám leírhatatlan élmény volt érezni az elképesztő feszültségekkel teli termet.

Halott, unalmas a komolyzene? Az ilyen koncertek a jó válaszok rá, különleges, szép, sokszínű, feszültséggel teli, és nagyon is élő, még akkor is ha pont a halálról szól.

Mendelssohn Mein Gott, warum hast du mich verlassen művét az Észt filharmonikus kórus énekli a ezen felvételen, Daniel Reuss vezényletével.

Skót szimfónia

Az évet az Olasz szimfóniával kezdtem, most Mendelssohn születésnapján pedig hallgassuk a Skót szimfóniáját.

1829-ben járt Angliában, hatalmas sikerek, a királyi család is megkedvelte, de szerencsénkre Felix nem csak zenélt és estélyekre járt, hanem kirándulni is volt ideje, a híres zöld skót tájakat tekintette meg, a Holyrood-palota romos kápolnája ihlette a nyitótémát, amit azon nyomban fel is vázolt, és egy hazaküldött levélben le is írt. Sok ideje dolgozni rajta persze nem volt, utazott tovább, délre, a napsütötte olasz városokba. Meg is akadt a komponálással, más műveken dolgozott inkább, és egy évtizedre eltette a vázlatokat. Végül 1842-ben lett kész vele, és március elején Lipcsében volt a premier.

Természetesen teljesen más hangulatú mint az Olasz szimfónia, hiába keressük a napsütést, a végtelen zöld tájak, és az ősi romok Mendelssohn-t máshogy ihlették meg, hősies, szerelmes, csodálkozó zene ez, büszke és magasztos. Azért az utolsó tételben itt is előkerülnek a helyi témák, ahogy az Olasz szimfóniában saltarello, itt skót táncok csendülnek fel.

A NYPO-t Leonard Bernstein vezényli.

Olasz Szimfónia

Kezdjük az évet jókedvvel és a meleg nap sugaraival. A 18. században a zene forrása Firenze, Velence és más olasz városok voltak, bár ez szerep később megkopott, de a 19.-ben is sok zenész vágyott oda tanulni.

Míg kortársai kényszerből, koncertezni utazták keresztül-kasul Európát, addig Mendelssohn gazdag családi háttérnek hála kényelemben ismerte meg először a brit szigeteket majd az olasz csizmát, végül Párizsban kötött barátságot Liszttel és Chopin-nel. Az alig 20 éves zenész utazásaival növelte hírnevét, mindenhol szeretettel fogadták, csúcspont Anglia volt, ahol az uralkodó család is megkedvelte, és az angol közönség talált Händel után egy következő ideált. Ezeken az utakon benyomásait hangjegyekbe öntötte, és elkészültek az Olasz, illetve Skót szimfóniák vázlatai.

A híres Olasz szimfónia nyitótétele egy élettől kicsattanó, vidám, napsütéses harmonikus zene.  Ez is beleivódott az emberek tudatába mint néhány Mozart, Beethoven vagy Csajkovszkij téma, mindenki ismeri reklámokból, filmekből, legfeljebb nem tudja hogy Mendelssohn írta.  Tökéletes harmóniát, és egyensúlyt érzünk, a szerző zsenije itt mutatkozik meg igazán, Mozart és Haydn tudott utoljára ilyen kibillenthetetlen egyensúlyt elérni. A második tételről Felix maga írta, hogy a nápolyi vallási körmenet ihlette, a harmadik tételben meg lélekben hazajutunk, németes menüett, akármilyen szép és napsütéses ott délen azért a második és harmadik tételben érezzük Mendelssohn honvágyát. Végül a negyedik tétel, hogy helyre álljon a harmónia és az egyensúly, egy jókedvű visszaemlékezés, gyors olasz táncok, saltarello és tarantella.

Talán leghíresebb műve, de érdekes, hogy nem volt megelégedve vele Mendelssohn, többször átírta, és sohasem adta ki. A Frankfurti Rádió zenekarát Paavo Järvi vezényli, 2012-es előadás.

Felix Mendelssohn-Bartholdy

Múlt héten volt még egy évforduló, Felix Mendelssohn 203. születésnapja. Már említettem egyszer, hogy a 19. század elején minden országnak vagy inkább városnak megvolt a saját kis “új Mozart”-ja, nem is csoda hisz a zene központi szerepben volt ekkor, minden tehetősebb családnál volt zongora, és egyértelmű volt, hogy valamilyen hangszeren tudjanak játszani. A kis Felix-nél (és testvérénél, Fanny-nál) hamar kiderült a tehetség, 9 évesen már koncertezett, 12 évesen pedig komponált. 

Az 1809-ben született zseninek a pályája nagyon hasonló kortársaihoz. Egészen fiatalon koncertezés, európát oda-vissza bejárta, később Lipcsébe meghívják zenekar vezetőnek ahol élete utolsó évtizedét töltötte. Karmesterként újra felfedezte és divatba hozta a nagy Bach-ot, akit a 19. században szinte elfelejtettek és félre értelmeztek.

Szomorú amikor a művészetbe beleszól valami értelmetlen emberi butaság. Németországban már a 19. században kezdett felerősödni az antiszemitizmus, és ez Mendelssohn-t se kerülte el, még életében a közönségnek előítéletei voltak a zenéje iránt, halála után pedig teljesen elfeledték. Egészen a második világháború végéig nem játszották műveit, az 50-es években fedezték fel újra finom kis zongoradarabjait, kamarazenéit, szimfóniáit és versenyműveit.

Először Cziffra György hihetetlen virtuozitással és könnyedséggel  játssza a Rondo Capriccioso-t, aztán Glenn Gould játszik néhányat a Dalok szöveg nélkül-ből.