móricz címkével jelölt bejegyzések

Család

Félelmetes hogy nagyjaink mennyire előre látták a jövőt. Többet kéne olvasni, és tanulni belőle. Madách halhatatlan drámája, Az ember tragédiája szinte minden sora egy örök érvényű igazság amit lehet idézni. Móricz Rokonok könyvét olvasva jutott eszembe Lucifer egyik nagy igazsága.

Először  az 1862-es Az ember tragédiája, 3. szín:

Ádám

Ez az enyém. A nagy világ helyett
E tér lesz otthonom. Birok vele,
Megvédem azt a kártevő vadaktól,
És kényszerítem nékem termeni.

Éva

Én meg lugost csinálok, épen ollyat,
Mint az előbbi, s így közénk varázslom
A vesztett Édent.

Lucifer

Vajh, mi nagy szavat
Mondottatok ki. A család s tulajdon
Lesz a világnak kettes mozgatója,
Melytől minden kéj s kín születni fog.
És e két eszme nő majd szüntelen,
Amíg belőle hon lesz és ipar,
Szülője minden nagynak és nemesnek,
És felfalója önnön gyermekének.

És az 1930-as Rokonokból egy párbeszéd, de tulajdonképpen az egész regény az előbb kiemelt mondatról szól, bárhonnan idézhetnék:

Ezzel felállott, hogy indul. Lina jött be, s fanyarul nézett rá.
– Éppen mondom az uradnak, hogy én csak benned bízok… Te Lina, ne tartsátok itt ezt a Katit.
– Ő is azt mondta Berci bácsiról.
– No látod – horkant fel a bácsi –, ahova ez beüti az orrát, csak bajt csinál. Fiam, a rokont szeretni kell, de vigyázni kell. Csak az olyan rokont szabad szeretni, akiből haszon van.

Misi kemény szavai

Móricz Zsigmond halhatatlan regényét elolvastatták mindannyiunkkal az iskola padba, de megértettük vajon? Gyermekregénynek tartják, pedig Móriczot a saját zaklatott élete ihlette 1920-ban.

A mondanivaló nyilvánvaló: legyünk jók, még ha másokat ez nem is érdekli, az erkölcs a gonoszság felett áll. Kedvenc részem amikor Misi hirtelen magából szinte kikelve elmondja Bellának, hogy mit is gondol a világról, az életről, az emberekről.

– Pedig magyar vagy nem magyar, német vagy nem német, francia vagy nem francia, angol vagy kínai, az olyan mindegy, most magyarázta meg a tanár úr, hogy az emberiség egészen egy fokon van, az egész emberiség; már tízezer évvel ezelőtt egészen egyforma volt a koponyája és minden csontja, vagyis már akkor mindegy volt, hogy milyen nyelven beszélt: ember volt és megvan. Ha a kisbabát franciául tanítják, franca lesz, ha angolul, angol lesz, ha négerül, néger lesz, ha iskolába járatják, egyetemi tanár lesz, ha nem, akkor faluvégi csordás lesz: hát akkor mire olyan büszke egyik a másik mellett? Olyan sokat beszéltünk erről édesanyámmal: hogy istenem, ez a pondró ember hogy tud egymás mellett kevélykedni, egyik a másikat lenézni. Ha egy parasztlány három stráfot varrat a réklijére, akkor már lenézi azt, aki két stráfot varratott. Jönnek édesanyámhoz a parasztasszonyok, s azt mondják: „Boriska néni, de nekem olyan ruhát tessék varrni, amilyen senkinek sincsen a faluban, de ne tessék azután az én ruhámat megvarrni senkinek, hogy olyan senkinek se legyen, amilyen nekem van.” Pedig mi az a ruha, amit varrat, éppen olyan, mint a másiké, úgyhogy idegen meg se tudja különböztetni: ez is paraszt, az is paraszt. Csak az egyiknek ilyen rózsa van rávarrva, géppel kivarrva, a másiknak szegfüves minta. Ennyi a különbség az emberek közt, de azt tetszik hinni, hogy ha Barta Juliskát a Göröndi-portára tennék, akkor ő nem tudna ott éppen olyan kényes lány lenni, mint Göröndi Mártus, vagy Göröndi Mártus, ha ő volna Barta Julisnak a helyén, nem éppen úgy járna napszámba, mint Barta Julis? A pénz az oka mindennek, mert Göröndiéknél sok a pénz, Bartáéknál meg nincsen semmi pénz.

– Igen – sóhajtott Bella –, a pénz az oka mindennek.