mozart címkével jelölt bejegyzések

Mozart, Rubinstein, Jókedv

A szomorúság után egy kis jókedv jöjjön, és ha öröm akkor Mozart.

A 258 éves Wolfgang Amadeus Mozart 21. concerto-jának nyitótételét a 127 éves Arthur Rubinstein-től halljuk. Rubinstein még a 19. századi hagyományokban nevelkedett, ízig-vérig előadó volt. Egyesek szerint felvételeiből hiányzoknak azok az erők, megmagyarázhatatlan érzések amit az élő játéka felszabadított a közönségből. Olyannyira fontos volt neki a közönség, hogy még stúdió felvételekre is hívott néhány embert maga mellé, elmondása szerint, mindig valakinek játszott, nem csak úgy.

“Varázs fuvola” koncert beszámoló

Tegnap este a Piliscsabán, a Páduai Szent Antal Iskola tanárai adtak egy ragyogó koncertet.

Nem is szorulnak a dicsérő szavaimra az előadók, a tömött aula, és végén szűnni nem akaró taps jól jellemzi a koncert sikerét. Ez a kisváros sok örömet kapott a művészektől, Sutyinszki Beáta (fuvola), Mayer Angyalka (zongora), Kovács Ágnes (hegedű), Rosta Zsófia (brácsa), Puszta Betty (cselló).

Mozart mindig jó választás kezdésnek. Zenéjének földöntúli szépsége és egyszerűsége elfújja a hétköznapok sötét felhőit a lélek fölül, a 3. C-dúr fuvola quartett is abszolút ilyen zene. Elfelejtettem minden gondomat, a negatív gondolatok helyét átvette a nagybetűs ZENE. Mozart Bécsbe költözése után felkapott zenész és zeneszerző lett hirtelen, sorba jöttek a felkérések, és a koncertek, nappal tanított, este koncertezett, éjjel zenét írt.

Mozart után jött a meglepetés, a Bach h-moll szvit néhány részlete, de nem egy kis kamara átirat, hanem az iskola együttese előkerült és Petényi-Kassay Balázs vezényletével egy olyan összeállítással adták elő, amilyen Bach idejében volt egy átlagos zenekar, kb. 10 fő, csembaló basso continuo kísérettel. A mai világban szerintem különösen fontos Bach-ot hallgatni mert zenéje annyira kompakt, annyira kész van, hogy nem lehet se hozzátenni, se elvenni. Elsőre rengeteg hangjegy tűnik fel, de egy kis odafigyeléssel a tökéletes rendet találhatjuk meg, zaj és sallang nélkül. Tökéletes egyensúlya a mai gyors, zajos világunknak.

Ezután Sutyinszki Beátáé volt a főszerep. A zongoráról és a hegedűről mindenki tudja, hogy ezer hangszínre, millió effektusra képesek egy virtuóz keze alatt. Nyilván ez a többi hangszerrel is többé-kevésbé így van, csak ritkán van lehetőségünk hallani, a fuvola is ilyen, amit 99%-ban egy nagy zenekarban hallunk – “fuvola hangzással”. A művésznő megmutatta azt az ezer hangszínt tegnap este, Poulenc remek fuvola-szonátája egyben volt modern és klasszikus, és persze francia. Kazuo Fukushima japán szerző Mei című műve pedig egy túlvilági japán bambusz-fuvola hangulatot hozott el, egy egészen más hangszert hallottunk! A műsort a fuvola repertoár egyik alapműve, François Borne Fantasie Brillante on Themes from Bizet’s Carmen opera parafrázisa zárta.

Mayer Angyalka nem csak kísért, hanem egy szóló Liszt darabot is előadott, a Vallée d’Obermann-t a Zarándok évek Svájc kötetének nemcsak legigényesebb és legszebb művét, hanem zenetörténetileg is a legfontosabb. Már az első, 1833-as változatban tisztán megjelenik az úgynevezett tématransz- formáció ami később annyira fontos lesz a század második felében az összes haladó szellemű zeneszerző zenéjében. Egy téma van ami folyton alakul, átváltozik, jellegében, hangulatában és zeneileg egyaránt. A kotta tetejére Liszt idézeteket írt Byron-tól és Senancour-tól akinek regényhőséről kapta nevét a mű. Mit akarok? Mi vagyok? – áll a híres idézet a cím alatt. A hős akit megszédít a természet nagysága, vágyódik és szenved tőle egyszerre, végül rájön, hogy csak a saját érzései az igazak.  A regény témája ez, és ha meghallgatjuk a Liszt zongoraművét tökéletesen átélhetjük ezeket az érzéseket, amit ma már lehetetlen lenne, hiszen ezek egy romantikus, 19. századi művész érzései. Liszt darabok nem csak csillogó, technikailag nehéz virtuóz szalonművek, rengeteg érzés van ott amit a felszínre kell hozni (vagy épp elfedni), illetve van egy másik nehézsége, amiről ritkán beszélnek. Liszt darabok nincsenek befejezve, nem olyan tökéletes művek mint Chopin hasonló balladái vagy fantáziája. Chopin műhöz nem lehet hozzátenni, vagy elvenni, mert megváltozik és rossz lesz.  Ezzel szemben Liszt sose tekintett a műveire úgy mint valami kész, megváltoztatatlan, szent írásokra. A összes 30 és 40-es évekbeli zongoradarabját, így ezt is többször átírta életében, és ha végighallgatjuk figyelmesen most se alkot tulajdonképpen egy teljes egészet, inkább egy szinte csapongó álmodozás, néhol vad, néhol gyengéd.  Így az előadó egy befejezetlen festményt kap hegyekről és völgyekről, megtöltve hatalmas érzésekkel, amiket meg kell zaboláznia, és egy olyan képet mutatni nekünk ami mai szemmel szép. És ezt a művésznő csodaszépen megfestette.

A koncert egyetlen negatívuma a terem volt. Az iskola aulája építészeti műremek, percekig lehet nézni az íveket, oszlopokat, famunkát, de mint koncertterem nem működik. Rengeteg ember jött, a szervezők gyorsan kapcsoltak és hoztak még székeket, de így sokan a terem szélére szorultunk, ahonnan nem lehetett mindent látni.

Az iskola további programjairól a weboldalukon lehet olvasni.

Horowitz előadásában az Obermann völgye, íme.

Golden Record

36 évnyi utazás után a Voyager-1 elhagyta a naprendszerünket, rajta a híres Golden Record-dal, egy aranyozott lemez ami a földről tartalmaz rengeteg nyelven üdvözlést, hangokat, képeket, és néhány zenét.

Carl Sagan válogatta össze a földet meghatározó hanganyagot, ami természetesen sok népdalt tartalmaz a világ minden tájáról, néhány komoly zenét, és néhány modern popzenét. A Blues-t Blind Willie Johnson képviseli, a Rock and roll-t Chuck Berry, a jazz-t pedig Louis Armstrong. Sagan a Beatles-től a Here Comes the Sun-t is a lemezre akarta tenni, de a kiadó közbe szólt, nehogy már ingyen hallgathassák az űrlények!

A barokk érát természetesen J.S.Bach képviseli, mindjárt 3 zenével, a második Brandenburgi Concerto első tételét Karl Richter vezényli, a hegedű partitákból a harmadikból a Gavotte en rondeau tételt Arthur Grumiaux játssza és a WTC C-dúr híres prelűdjét Glenn Gould adja elő. A klasszikus érát Mozart Varázsfuvolájából a méltán híres éjkirálynő áriája képviseli, Edda Moser énekli. A romantikus kort pedig Beethoven két műve, az 5. szimfóniát Otto Klemperer vezényli, a Cavatina-t a 13. kvartettből pedig a Budapest Sring Quartett adja elő. És végül a modern zenét Stravinsky 100 éves Tavaszi áldozat-a reprezentálja.

Stílusosan: Ecce Homo!

Vihar és vágy

Az 1770-es években több német városállamban is hirtelen új útra tért az irodalom Goethe és Schiller vezetésével, a Sturm und Drang irányzat a 19. század előszele volt, új gondolkodás mód ahol az egyén került előtérbe, és a merev társadalmi rendeket bírálták a költők és filozófusok.

A művészek között gyorsan divatos lett a Sturm und Drang, és a többi művészeti ágra is nagy hatással volt, így természetesen a zenére is. Egyik legszebb példája Mozart 25. szimfóniája, g moll-ban írta amit igen ritkán használt, sőt valójában az összes szimfóniája dúr hangnemekben íródott kivéve a híres 40. és a most említett. Gyors váltások ritmusban, dinamikában, addig ismeretlen, fura melódiák, ahogy előbb írtam a romantika előszele volt ez a művészetben bizonyos tekintetben.

Az első négy ütem szinte már beethoveni, 1 hang ismételve egymás után majd jön a nagy hatásos, energikus dallam. Az Amadeus film nyitóképeit kísérte ez az életteli kezdés.

Mozart Prágában

A történet úgymond tipikus emberi, Mozart a zenekari műveivel sikert sikerre halmozott Bécsben, de  operái valahogy nem futottak be, pedig ma a legnagyobb műveinek tartjuk több operáját is. Prágában azonban rajongtak a zeneszerzőért, miután meghívták rendeltek is tőle egy operát, ez lett a híres Don Giovanni.

1787-ben a prágai sikerek közepette érkezett a megrendelés, Mozart haza is utazott dolgozni a játékos drámáján, érdekesség hogy ekkor jött hozzá tanulni az ifjú Beethoven, de végül a tanulás elmaradt. Októberre elkészült a Don Juan legendáját feldolgozó opera, és Prágában meg is történt az ősbemutató, hatalmas sikerrel.

A La ci darem la mano egy szerelmi duett Don Giovanni és Zerlina között ahol az ifjú arát elcsábítja Giovanni. Két évtizeddel később az ifjú lengyel, Frydryk Chopin fantáziáját is nagyon megragadta ez a szép dallam, amit mindenhol dúdoltak másnap a bemutató után, és Chopin első sikere az erre írt fantázia, amiről már írtam korábban.