zimerman címkével jelölt bejegyzések

Chopin a tréfamester

Állítólag Frédéric egy rendkívül vicces ember volt a fiatal korában, de még a korai párizsi években is. Mesterien figurázott ki másokat, például zongorista társai manírjait könnyfakasztóan tudta utánozni a zongoránál, a szalonokban a hasukat fogták akik látták.

Nem így a zenében. Chopin műveiben hiába keressük a humort, de a jó kedv is ritka. Egyedüli ismert, és általa kiadott darab a “perc” keringő (Op. 64/1.) ami jókedvet sugároz, állítólag a nohanti birtokon egy kiskutya pörgött-forgott, el akarta kapni a saját farkát és ezen jót nevettek George Sand-dal, és meg is ihlette a mestert.

A Scherzo mint zenei forma már a 16. századtól kezdve használták, bár még ritkán. Az olasz tréfa szóból vették a nevet, és ez a zenében úgy nyilvánul meg, hogy a megszokott dolgok helyét átveszik a gyors hangulat váltások, váratlan fordulatok. Beethoven alkalmazta szonátáiban a szokásos utolsó tétel, menüett helyett gyakran, önálló formaként később honosult meg, az egyik legismertebb Scherzo Chopin Op. 31.-es b-moll műve.

Ahogy előbb írtam, Chopin a zenében nem ismerte a tréfát, a hangulat váltásokat, hirtelen dinamikai, ritmikai fordulatokat alkalmazta ő is, de ebben a műben semmi jó kedvet nem találunk. Minden mást a sikerhez azonban igen. Hálás előadási darab, dráma, szerelem, küzdés, és még sok minden más. Már a kezdés is egy szinte szánalmas kérdéssel kezdődik, amire egy hirtelen otromba választ kapunk. És ott a csönd! A teljes csönd, amikor nincs hang, mintha bele néznénk hirtelen a nagy sötét semmibe. Persze ez csak akkor működik ha jól fel van vezetve a szerző és az előadó részéről is.

A pilisvörösvári október 23.-i megemlékezés műsorában lépett fel Mayer Angyalka, és adta elő. Ráadásul olyan megtiszteltetésben lehetett részem, hogy előtte meghallgathattam, egy ilyen monumentális, epikus zenénél hihetetlen érzés ott ülni a művész mellett, többet ér minden felvételnél!

Krystian Zimerman felvételét hallgassuk most. Szerintem egy ilyen darabnál fontos az egyensúly, amúgy is a hirtelen váltásokról szól ez a zene, izgalmas a sok kontraszt amit kapunk, azonban ha a művész erre még rátesz egy lapáttal az már nekem sok, Zimerman azonban pont úgy adja elő ahogy kell, epikus és mégis kiegyensúlyozott.

Lengyel táncok egy francia szalonban

1832, Párizs. Egy sötét kis szalonban vagyunk, úriemberek beszélgetnek az asztalnál és a zongora mellett a művészetről, forradalmakról, az életről. A kandallóban diszkréten pattog a tűz, mellette a fotelekben kisasszonyok és grófnők ülnek, ők ki tudja miről beszélgetnek.

A zongora mellett 3 fiatalember áll, alig 20 évesek de egész Párizst, sőt egész európát meghódították, közeli barátok lettek, minden este más szalonba jártak, minden nap együtt ebédeltek és együtt koncerteztek, de most egy vita alakult ki. A téma a mazurkák voltak, Fryderyk Franciszek Chopin a Varsóból szökött újonnan felfedezett titán azt állította, hogy a lengyel mazurkák hangulatát csak egy lengyel tudja visszaadni. Ferdinand Hiller és Liszt Ferenc, a másik két ifjú, zongora kolosszusai, nem hagyhatták ezt annyiban, hangosan kezdtek vitatkozni ezen az állításon, az egész szalon őket figyelte – nem lehetett nem odafigyelni egy ilyen látványosságra, mindenki tudta hogy hamarosan leülnek a zongorához.

Először Liszt játszotta el a “Nincs még veszve Lengyelország” kezdetű ismert mazurkát, majd jött Hiller, és végül leült Chopin. A kérdés eldöntetett, sőt igazából nem is volt kérdés. A 3 zenész barátsága sok évig tartott még. Liszt és Chopin sokszor szerették ugratni egymást, és amennyire hangos volt Liszt, annyira volt halk ám élesen, csipkelődően visszavágó Chopin. A mazurkás eset után ha csipkelődésre került sor a végén mindig Chopin nyert, amikor Liszt nem tudott mivel visszavágni csak annyit mondott nevetve “Ó, te mazurka, te mazurka!“. Platter grófnő, az egyik szalontulajdonos ahova hárman jártak egyszer azt mondta Chopinnek: “Ha szép lennék és fiatal, hozzád, kis Chopinem, feleségül mennék, Hiller a barátom lenne, Liszt a szeretőm.“.

Az első videón Krystian Zimerman játsza az Op. 24. No. 1. mazurkáját a mesternek a róla elnevezett 1975-ös Chopin versenyen Varsóban, amivel a lengyel fiatalember első is lett. Második videón pedig Vladimir Horowitz 1987-ben Bécsben Op. 33. No. 4. mazurkát játsza.

Idézetek a magyarul is megjelent 2 Chopin életrajzi könyvből vannak, Barbara Smoleńska-Zielińska – Chopin és Kazimierz Wierzyński – Chopin élete.

Rég volt Chopin

Rég volt Chopin. Azt már írtam egyszer Liszttel összehasonlítva, hogy Chopin kevesebbet publikált viszont minden darabja szinte tökéletes, de azért van néhány kiemelkedő mindenképp. Ha egyet kéne választani ami nekem legjobban tetszik akkor az Első Balladáját választanám (Op 23. G moll). Ballada zenei formát is Chopin találta ki, neki nem volt megfelelő a szonáta, vagy szonatina forma, ezért kitalált újakat darabjaihoz, amiket aztán később több más zeneszerző használt.Mind a négy balladája is lengyel alapokra épül mint a mazurkái vagy polonézei. Korának egyik híres lengyel költőjének műveiből inspirálódott az ifjú Chopin kora párizsi éveiben, 1835-36 körül írta ezt a művét. Legismertebb, legtöbbet játszott darabjai között van, több filmben felcsendül, és minden romantikus műveket játszó zongorista repertoárjában ott van e csoda.

Az előadó Krystian Zimerman, lengyel zongorista aki főleg romantikus darabokat ad elő. 1975-ben megnyerte a Międzynarodowy Konkurs Pianistyczny im. Fryderyka Chopina, azaz a nemzetközi Chopin versenyt. Játékában az fogott meg nagyon, hogy olyan könnyedén veszi ezt a nehéz darabot mintha egy sima 2perces kis mazurkát játszana, csak Rubinstein-től és tőle hallom így, mindenki másnál itt-ott jelen van egy kis erőlködés, küzdés. Úgy látszik lengyelnek kell születni ahhoz, hogy igazán mestere legyél.